Látszólag egy depresszióban szenvedő betegnek nincsenek panaszai. Nincs láza, nem fáj semmije, ezért környezete nem érti, hogy mi a baja. Ha valakinek nincsen összehasonlítási alapja, akkor nem tudja megérteni a depressziós gyötrelmeit. Ezeket csak egy másik depressziós értheti meg.

Hogyan ismerjük fel a depressziót? A depresszió jellemző tünete az álmatlanság, szaggatott, nyugtalan alvás, elalvási nehézség, és a korai hajnali ébredés. A depressziós embernek csökken a szexuális érdeklődése, állandóan bűntudatot érez, indokolatlan lelkiismeret-furdalása van, és folyamatosan szorong. Nem tud semminek örülni, dekoncentrált. Gyakran döntésképtelen, és lényegtelen dolgokon rágódik. Általában passzív az élet dolgai iránt, mindig fáradt. Súlyos esetekben a depressziós a halál után vágyódik, és előfordulhat, hogy öngyilkosságot kísérel meg.

A világon naponta mintegy 2200 öngyilkosságot követnek el, s ezekből 800 tulajdonítható depressziós betegségeknek. Miért lesznek öngyilkosok? Mert nem bírják tovább? Ilyen rettenetessé válhat a depresszió?

Igen! Ezért a lehető legfinomabban kell bánnunk azzal az emberrel, aki ebben a szörnyű betegségben szenved! Nem szabad a depresszióst azzal fárasztani, hogy magyarázza el, mi a baja.

Lope de Vega többször is szenvedett depresszióban. 1610-ben így írt betegségéről: "Ha feltenném önmagamnak a kérdést, vajon mi a bajom, nem tudnék felelni magamnak, bármeddig gondolkoznék is."

 Tehát egy depressziós ember nem képes elmagyarázni mi a problémája. A depresszió élménye meghatározhatatlan. Szomorúság, keserűség, lelkifurdalás, szorongás, vigasztalanság, fájdalom, aggódás, reményvesztettség, tehetetlenségérzet keveréke...

Hogyan lehet segíteni egy depressziós emberen? Semmiképpen nem szabad veszekedni vele, mert még jobban elkeseredik a bűntudattól! Ne ösztökéljük olyan tevékenységre, ami erőfeszítést követel, ne keltsünk benne szorongást!

Egy depresszióban szenvedő egyénnel rendkívül nehéz együtt élni, tolerálni a kirohanásait. Általában akik szeretik a depresszióst, szintén tönkremennek idegileg. Ugyanis a betegeket arra készteti a "kór", hogy gyötörjék azokat, akik a legjobban szeretik őket. A legjobb megoldás, ha rávesszük, hogy menjen el specialistához, és kezeltesse magát. Ehhez először higgadtan meg kell neki magyarázni, hogy beteg, és segítségre van szüksége.

Sokan nem veszik komolyan a depresszió betegségét, pedig kéne, mert manapság úgy terjed társadalmunkban, mint a pestis. Figyeljünk környezetünkre, szeretteinkre, és saját magunkra!

Dén Anita