A tétel persze fordítva is igaz, amiből máris levonható a Nagy Tanulság: a látszat csal. Esetünkben, azaz Doktor Szöszi esetében ez a bölcsesség azért érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert ember nem gondolta volna, hogy a szépségverseny-nyertes, kiválóan dekorált és meglehetős egyhangúsággal nyávogó cicababából sikeres, irigyelt ügyvédjelölt lesz. De – és következzék a második Nagy Tanulság -, a szerelem nem ismer határokat, jelesül Doktor Szöszi, hogy visszanyerje szíve választottját, még arra is vállalkozik, hogy belevesse magát a jogszabályok dzsungelébe. S miközben a dzsungelharc a maga – várható – koreográfiája szerint zajlik, egyre-másra derülnek ki a szőke hölgy jótulajdonságai: kitartó, karakán, szemfüles, s mire letelik a –filmre- kiszabott idő, Doktor Szöszinek drukkol az egész nézőtér. Vajon sikerül-e neki a beugrás, hozza-e a nagy leleplezést, továbbá képes-e szívében is meghaladni egykori önmagát, vagy belül rab marad? Nos, nem lövöm le a poént – meg a rendezőt -, inkább egy harmadik Nagy Tanulsággal zárom soraimat: minden jó, ha jó a vége.