A nők életére, tapasztalataira koncentráló tudományos írások nagyon régóta elkülönítenek két fogalmat, a biológiai nem ('sex') és a társadalmi nem ('gender') fogalmát. Az első a két nem anatómiai, biológiai különbözőségeire utal, a gender viszont mindazokra a társadalom által konstruált és megélt tapasztalatokra, elvárásokra, normákra, eszmékre, amelyek a két nemhez kapcsolódnak.
A gender fogalom megszületése tulajdonképpen ahhoz a feminista irányzathoz kapcsolódik, amelyik azt fogalmazta meg, hogy a két nem társadalmi megítélésében nem a biológiai-genetikai meghatározottság játszik szerepet, hanem a társadalomban kialakult viszonyok és normák. Idézni lehetne Simone de Beauvoir híres megjegyzését, hogy "Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik" (Beauvoir 1971, 197). Ebben a megközelítésben a nők és a férfiak közötti kulturális különbségekre helyeződik a hangsúly, valamint ennek a különbségnek a megszüntetésére, egyenlőséget követelve a politikai, a művészeti, a kulturális életben, a munkában, és a mindennapi élet egyéb területein.
A feminizmus egy másik nagy irányvonala viszont azt hangsúlyozza, hogy a két nem természetesen különbözik egymástól, és ha a két nem közötti egyenlőséget tűzzük ki célul, akkor az oda vezet, hogy a társadalom által általánosan elfogadott életstílushoz, kulturális vagy tudományos kompetenciához, tapasztalathoz lesz hozzáférése a nőknek is, ezek azonban mindig a férfiak által meghatározottak. Így a cél inkább az, hogy a társadalom legitimnek ismerje el a nők másfajta kultúráját, tapasztalását, életérzését, elfogadja azt a puszta a tényt, hogy a nők bizonyos dolgokat másképp élnek meg. Nem pusztán arról van már szó, hogy helyet kapjanak a nők a férfiak világában, hanem arról, hogy saját tapasztalataik, saját világuk, saját életük is elfogadott legyen a társadalomban.
A nemi szerepeket az adott társadalom alkotja, így ez állandóan változik. Ezt tükrözi, ha megnézzük, hogyan viselkedett, milyen szerepnek felelt meg a nagymamánk, édesanyánk, mi magunk, vagy a barátnőnk, feleségünk. A múlt századi női szerepek a családanya modelltől eljutottak a független, önálló karrierista női ideálképig. Persze ez nem mindenkire igaz. Még ma is nagy számban találunk olyan hölgyeket, akik a gyermekvállalást és az otthoni teendők menedzselését tűzték ki életcélul.
A politika is hozzájárult a női kép formálásához. Az államszocializmusban szocialista emancipációról beszélhetünk. Az erőltetett emancipáció oka egyrészt gazdasági volt, a munkaerő létszám növelése miatt nyíltak meg a lehetőségek a nők előtt, másrészről ideológiai, az egyenlőség hirdetése miatt. Ennek eredményeként a foglalkoztatás elérte a biológiai maximumot, vagyis a nők teljes foglalkoztatottságáról beszélhetünk. Férfias foglalkozásokban mutatatták a nőket. A két nem hasonlít egymásra és ugyanannak a feladatnak az ellátására is alkalmasak, ezért a hölgyek akár traktort is vezethetnek. A hatvanas évektől változás történt. A munkanélküliség prognózisa és a gyermekszám csökkenése miatt csökkent a foglalkoztatott nők száma. A gyermekvállalási kedv megerősítésére bevezették a GYES és a GYED intézményét. Nagy Beáta szociológus, gender-kutató szerint könnyebb volt a rendszert kritizálni, mint a férfiak szerepét megkérdőjelezni. Azóta sem merült fel ez a kérdés.
A rendszerváltás utáni változások ellentmondásosak. Megnövekedett a gazdaságban, a politikában a nők aránya. Ez összefügg azzal, hogy kinyíltak az iskolák kapuik a hölgyek számára. 2001-ben a főiskolán, egyetemen továbbtanulók száma megközelítette a százezret, a lányok aránya a felsőoktatásban 53,4 százalék volt. Az akadémikusok 3 százaléka, az akadémiai doktorok 10 százaléka, a kandidátusok 22 százaléka nő. Már a tudomány fellegvárainak bevételére is ott gyülekeznek a nők, a jövendő akadémiai pályafutásra felkészítő doktoriskolásoknak ma már több mint 40 százaléka lány.
A hagyományos alárendelt, háztartást vezető női szerepekből a nők munkába állással törtek ki. A munkahelyi hierarciában szépen emelkedett a nők pozíciója. Vezető pozícióban kevesebb nő van. Legtöbben alsó- , vagy középvezetők, vagy tipikus női területeken látnak el vezetői beosztást. A szociológiában használnak egy a fogalmat az "üvegplafont". Ez azt jelenti, hogy míg a középvezetői szinteken egyre több nő található, enyhítve ez által a nemek közti egyenlőtlenséget, addig a legfelsőbb vezetői körökbe nagyon kevés nő jut el. Nagy Beáta, szociológusnő kutatásai szerint a legújabb hazai jelenség az, hogy a vállalatoknál "üvegplafonba" ütköző nők felmondanak, és saját vállalkozást alapítanak. Kedvezőbb a trend a nemzetközi üzleti életben. A nemzetközi üzleti elit női képviselőinek befolyása évről évre nő.
Ma az okozza a legnagyobb problémát, hogy együtt élnek a hagyományos és az új szerepek. Mind a férfiakra, mind a nőkre nehezebb terhek hárulnak. Véleményem szerint csak akkor lehet harmóniát teremteni, ha a hagyományos szerepek az erősebbek. Egy férfi a nő mellett lesz férfi, egy nőt pedig a férfi tesz igazán nővé. És a legfontosabb, hogy a felnövekvő generációk számára legyenek megfelelő nemi modellek.
