Felfedezés. Húsz évvel a művész halála után. Szégyen, nem szégyen, de így van. Aki szereti a különleges és csodaszép színeket, akinek hajlandó még dolgozni a gyermeki fantáziája, aki vevő a humorra és az iróniára - meg még sok egyébre, amit egy jó művészről el lehet mondani, az ne hagyja ki.

   1921-től 1985-ig élt. 21 évesen állított ki először a Szocialista Képzőművészek csoportjával - sikeresen. Tanulmányokat végzett, de diplomákat nem gyűjtött. Jó szabadiskolákba járt és nagyon tehetséges volt. Néha ez is elég. Persze kérdés, hogy mihez? Zsidó lévén pályája elején nem éppen a karrierépítés lett a legfőbb gondja. De. Csodaszép gettórajzai remekművek. A háború után még készült egy jelentős rajzsorozat a Ganz gyárban. Ne tessék a kötelező szocreál borzalmait elképzelni! Finom rajzok, meglepő és decens kolorit, fantasztikus technika és nagyon érdekes művek, például sok-sok önarckép. Rajzok, amelyek az önmegfigyelés fáradságos, kín-keserves és röhejes pillanatait rögzítik bravúrosan.

   Aztán családot alapított, szült két gyereket és visszavonult. Húsz évig nem festett és nem jelent meg a nyilvánosság előtt. Majd mint Pallasz Athéné Zeusz fejéből, kipattant - a közönség elé - egy kész, érett, roppant izgalmas Gedő Ilka.

   Művészettörténészek és gyűjtők már kissé előbb tudták, hogy kivel van dolguk. Az előbbiek tudományosan meg is fogalmazták azt, amit kell, de lelkesedésük nem jutott el a megfelelő fokra és a nyilvánosság kellő szintjére. A Nemzeti Galéria vásárolt tőle két, azaz kettő darab művet. Az értők mindet megvették. Mikor? Hogy? A kiállítás nem ad rá választ. Néhány kivételtől eltekintve csak azt látjuk a feliratokon, hogy magántulajdon. Jó pár kép van amerikai tulajdonban és nagyon értő magyar gyűjtőknél. Kieselbach Tamásnak is van egy nagyon szép olajképe.

   Mindenkit izgat ez a nagy csend, a kétszer húsz év. Szakemberek óvakodnak politikai okokat keresni. Lehet, hogy úgy érezte: nem igazán illik a trendbe. A realista elvárásoknak nem tudott és nem akart megfelelni. De nem volt absztrakt sem. Az még megfejtetlen rejtély vagy csak feledékenység, hogy halála után miért kellett megint húsz évig várni felfedezésére.

  Hallatlan precizitással dolgozta ki színelméletét. A kiállításon egy tanulmány-tabló illusztrálja, micsoda megfontolások eredménye lett az a sok csodaszép földszín, kék, zöld és rózsaszín meg indiai vörös, meg tégla- és samott árnyalat. Témák? Az egyik legmegkapóbb sorozat művirágokról készült. Persze, ha nem foglalta volna címbe, hogy művirág, azt is elhisszük, hogy fáradt, hervadó íriszek, nárciszok, esetleg rózsák finom kontúrjait látjuk a káprázatos koloritban. A portrésorozatok címei hajszálpontosan jelölik a modellt, de egy kivételével - Veszelszky Béla festő fricskás képén kívül - nemhogy valakit, de még egy arcot is csak komoly munkával ismerünk fel. De nem is kell.

   Más művek címei arra utalnak, amire a kicsit jártasabb néző hamar ráérez: bizony nagy hatással voltak Gedő Ilkára szentendrei kor- és kartársai. Nekem megjelenik Országh Lili, Bálint Endre, Anna Margit, Ámos Imre is. Illeszkedő, de nem másoló életmű. Csodaszép. Vagy ezt már mondtam? Nem baj. Győződjenek meg róla! A hónap végéig van rá idejük.