A végrehajtáskor tudja, mi az a határ, ameddig hajlandó elmenni az adott cél érdekében. Az eredményt saját értékrendszeréhez csatolja vissza: mi teszi őt elégedetté? Sikerének egyik gyümölcse az a luxus, hogy munkáját játéknak tekintheti.
Andrew George Vajna sokszor királyi többesben fejezi ki magát. Régen a hatalmasságok beszéltek így, ma a csoporttudatos vállalatvezetők élnek ezzel a fordulattal. Vajna beszédében mindkét jelenség megfigyelhető. Szabadságát töltő turistának nézné az ember. Egyáltalán nem a megfáradt üzletember szól belőle.
Miért döntött úgy, hogy független producer lesz, és nem áll be egy nagy stúdióba dolgozni?
Egész életemben önálló voltam. Saját magamnak dolgoztam, és nem volt ez másként a filmiparban sem.
Ön korát megelőzve vágott bele a független létbe. Mennyivel volt nehezebb az úttörők egyikeként?
A koncepciónk az volt, hogy a független filmforgalmazók szerte a világon sokkal jobb eredményeket tudnának produkálni, ha nem csak az olcsó filmek jutnának nekik. Csak éppen, függetlenek lévén, nem férhettek hozzá a nagy stúdiók filmjeihez. Ezért mi kezdtünk nekik gyártani nagy filmeket. A módszer úgy működött, hogy mindenki kifizette a leendő film minimumgaranciáját, vagyis megfinanszírozták a produkció nagy részét, mi pedig legyártottuk. Ezt egyébként Dino de Laurentiis találta ki (az Országúton, a Nyolc és fél, A keselyű három napja, Hannibal producere - A szerk.). Mi voltunk a következő csapat, utánunk jött Menahem Golan. De ők sokkal kisebb méretekben csinálták ezt, évi egy-két filmet néhány millió dolláros költségvetéssel. Mi viszont belevágtunk 30-40 milliós projektekbe is. Akkor ez óriási összegnek számítottak. Olyan nagyságrendű filmek voltak ezek, amilyeneket korábban csak a nagy stúdiók engedhettek meg maguknak. Fantasztikus kihívás volt.
És fantasztikus kockázat. Az első filmjét még bankhitelből kezdte el. Miért nem így készítette a többit is?
A Rambo: First Blood belekerült 13 millió dollárba. Ez még reális rizikó volt abban az időben. Ma legalább 100 millióból tudok kihozni egy ilyen filmet. A számok annyira aránytalanul nőnek, hogy a rizikót nem szeretném egyedül vállalni. A stúdiók bevonásával jelenleg is próbálunk egy új rendszert kialakítani.
Kik azok a kollégák, akiket becsül?
Olyan nehéz ezeket az óriási költségvetéseket egy független producernek összeállítani, hogy bárkit, aki ma egy filmet le tud gyártani, azt én százszázalékosan becsülöm. A független producerek közül ilyen Jerry Bruckheimer (Top Gun, Pearl Harbor), Joel Silver (Halálos fegyver, Mátrix) és Larry Gordon (Tomb Raider).
Mi volt a versenyelőnye?
Nincs versenyelőnyöm. Sok munka, nehéz munka és az elszántság, hogy én ezt meg szeretném valósítani. És mindennek a szeretete. Nincs más titok.
Miért kezdett Magyarországon vállalkozni?
Nosztalgiát éreztem a gyerekkorom és főleg a magyar nyelv iránt.
Kik alkotják a baráti körét?
Kevés filmes van köztük. Barát az, akivel igazán jól érzed magad, akivel megtalálod a közös hangot. Minden két hétben egyszer összefutok Bruce Willisszel vagy Arnold Schwarzeneggerrel valahol, egy partin vagy vetítésen, vagy együtt ebédelünk. De ez szakmai dolog, és ennek semmi köze nincs a szoros baráti körömhöz.
A magánéletben miben lát fantáziát, mibe fekteti a vagyonát?
Magamba. Nincs tuti befektetési tippem. Amit látok és érdekel, van benne fantázia, azzal szívesen próbálkozom.
Többször hangoztatta, egy percig sem unta azt, hogy filmeket csinál, és nem munkának, hanem játéknak tekinti az egészet. Hollywoodban hogyan lehet ezzel a szemlélettel érvényesülni?
Nem szabad komolyan venned a saját fontosságodat. Ha játéknak tekinted az egészet, akkor csak azok véleménye számít, akiknek igazán adsz a szavára, egyébként pedig azt csinálod, amit szeretsz és akarsz. Ezzel Hollywood, úgy, ahogy van, kiesik az értékmegítélésből, és a siker nem azért válik fontossá, mert mások megdicsérnek, vagy díjat adnak.
Akkor az egyetlen fokmérő a saját elégedettség? Vagy az, hogy milyen lett a bevétel?
Szerintem a saját elégedettség. Persze ez üzlet, és a siker fokmérője az, hogy van-e haszon, vagy nincs. Fantasztikus érzés, ha egy Terminátor-szerű sikered van, és úgy érzed, hogy a világ tetején járkálsz, a felhőkben. De a saját értékrendszeredben kell kiigazodni, nem a máséban. Tudni kell, miért csináltam meg ezt vagy azt a filmet, mit szerettem benne, még akkor is, ha nem lett sikeres.
Életút
1944. augusztus 1. Születési hely: Budapest
1956. A Vöröskereszt révén Kanadába jut. Egy magyar család ideiglenesen örökbe fogadja. Hat hónap múlva Los Angelesbe megy, itt fejezi be iskolai tanulmányait. Az iskolai színi előadások szervezője és díszlettervezője.
1964-65. Saját fotóstúdiót vezet (Vajna Studio Bevery Hills).
1965. Kilenc hónapig ágyba kényszerül egy síbaleset következtében. Ezalatt kitanulja a fodrászatot.
1966. Hongkongba megy, paróka-, majd farmergyártásba kezd.
1972. Moziüzemeltetésbe fog. A Pan Asian Films tulajdonosaként filmeket forgalmaz, majd elkészíti első saját produkcióit, az első egy kung-fu-film.
1973. Cannes-ban találkozik Mario Kassarral, aki ezután ügynökeként filmeket vásárol hongkongi forgalmazócége számára.
1975. Az Egyesült Államokban Kassarral megalapítja a Carolco Picturest.
1990. Kiszáll a Carolcóból és létrehozza a Cinergit.
2000. Ismét összeáll Mario Kassarral, és megalapítják a C2-t.
Mérleg
Filmjeinek összbevétele: több mint másfél milliárd dollár.
Minden idők 100 legnagyobb mozis kasszasikerei közt: Terminator 2 (520 millió dollár), Die Hard 3 (365 millió), Elemi ösztön (350 millió), Rambo 2 (300 millió).
Legnagyobb nyereség: Terminator 2.
Egyik legnagyobb anyagi bukás: A reneszánsz ember.
Legintenzívebb éve: 1996. Öt film: Die Hard, Dredd bíró, Evita, Skarlát betű, Nixon; költségvetéseik: 100 millió, 70 millió, 60 millió, 50 millió, 37 millió dollár.
Filmtervek: I Spy, Terminátor 3, A miniszter félrelép (amerikai verzió), Elemi ösztön 2.
Hazai vállalkozásai: Intercom Rt., Las Vegas Casino.
Forrás: Pias és Profit 2001/12. számából
