A felvételeken egy középkorú, műkedvelő augsburgi házaspár beállított jeleneteket örökített meg a “zsíros” hetvenes években. A fényképek különböző helyszíneken történt utazásaik során készültek, és különlegességüket az adja, hogy a házaspár a turistákra jellemző “itt jártunk”-szemlélettel saját magát is megörökítette valamennyi képen. Az idősödő pár férj tagja többnyire egy furcsa, túlméretezett fejmaszkban pózol, miközben a feleség csókot nyom a rémisztő fej pirospozsgás arcára.

Elek Judit és Csáky László valószínűleg még meg sem született a fényképek keletkezésekor. Kellő érzékenységgel és nosztalgiával telve a kor iránt továbbgondolták az utazások-öndokumentálások történetét: Felvették a maszkot és elindultak napjaink magyar tájaira. Észak-Kelet magyarországi helyszíneken, különös kulisszák és enteriőrök között készítettek felvételeket. Olyan helyeken jártak, ahol lelassult, majd észrevétlenül megállt az idő: a bumfordi maszkok mögé rejtett személyiség anonymmá, időben beazonosíthatatlanná teszi a képeket. A hatás fokozására természetesen itt-ott a számítógép is “belenyúlt” a képekbe. A tájba helyezett jelenet, a szituációba állított látvány az alakok animációs mozgatásának hatására valószerűtlen benyomást kelt.

A fotó mint ready-made, letűnt korok vizuális lenyomata, mint gondolat-katalizátor nem először bukkan fel a fiatal alkotók munkáiban: Elek Judit Katalin két műve is ezt a fotó-hagyatékot használta az idei óriásplakát pályázaton kiállítva, a sorozat néhány darabja pedig bemutatkozott a szombathelyi Városi Művészet Házában rendezett Természethamisítás című csoportos kiállításon.

A kiállítás december 15-ig látható a Miró Galériában (1067 Budapest, Teréz krt. 11-13.).