Az alvásdeficit fizikai és mentális hatásait elemző korábbi kutatások kimutatták, hogy a krónikus kialvatlanság ugyan koncentrációs zavarokat okozhat, ám laboratóriumi körülmények között úgy tűnt, hogy csak viszonylag kis mértékben befolyásolja a döntéshozatali képességeket. "Jelentős azonban az eltérés a laboratóriumi eredmények és a való élet között, ahol katasztrofális következményekkel járhatnak a kialvatlanság okozta rossz döntések" - magyarázta Paul Whitney, a WSY pszichológiaprofesszora.
A kialvatlan kezelők számlájára írják egyebek között a csernobili atomerőmű 1986-os katasztrófáját vagy a Challenger űrhajó szintén 1986-ban bekövetkezett tragédiáját. "Az volt a célunk, hogy laboratóriumi körülmények között vizsgáljuk a valós döntéshozatali mechanizmus főbb elemeit" - fogalmazott Paul Whitney.
A vizsgálatban 26 egészséges felnőtt önkéntes vett részt, akik hat napot töltöttek a hotelszerűen kialakított laboratóriumban. A csoport egyik fele 62 órán át nem alhatott, míg a többiek pihenhettek, miközben viszonylag egyszerű kognitív feladatokat végeztettek velük. Számok sorozatát mutatták a résztvevőknek, akiknek 1 másodperc leforgása kellett eldönteniük, hogy azokat a pszichológusok előzetesen az "elfogadható", vagy a "nem elfogadható" kategóriába sorolták. A "jó" számok megjelenésekor meg kellett nyomniuk a gombot, és a helyes válaszokért virtuális pénzjutalom járt, míg a helyteleneket veszteségként könyvelték el. Egy idő után mind a két csoport tagjai megtanulták a helyes válaszokat. Amikor viszont megfordították a feladatot, és az önkénteseknek a "rossz" számokra kellett reagálniuk, a kialvatlan önkéntesek minden igyekezetük ellenére igen gyengén teljesítettek.
"Adataink azt mutatják, hogy bármennyire is küzd valaki, hogy jó döntést hozzon, az alvásdeficit olyan változásokat idéz elő az agyában, amelyek lehetetlenné teszik, hogy helyesen reagáljon a változó körülményekre" - hangsúlyozzák a tanulmány szerzői.
