Az a természetes, hogy magabiztosságunk csorbát szenved akkor is, amikor szerelmünk otthagy bennünket kielégületlen vágyainkkal. Valakinek az elveszítése miatt érzett hasszantartó gyászunk különbözik ettől az érzéstől. A fájdalom végtelen volta jelképes erővesztés, ami megakadályozza a férfit abban, hogy a nőt asszonyként, szeretőként, személyiségként értékelni tudja.

Egy nőnek soha nem szabad fegyvert adni a férfi kezébe azzal, hogy elárulja, mi a véleménye önmagáról. Nincs az-az ember, és nincs olyan körülmény, aki, vagy ami miatt ki kellene adnia magát, és ezáltal védtelenné kellene válnia. Mert a szakításkor úgy élheti meg mindezt, hogy a személyiségét utasították el, értékét nem nem tartják értéknek.

Aki értéktelennek hisz magát, ha egy férfi visszautasította, vagy elhagyta, nagy bajba kerül.

Azok a nők, akik hosszantaró gyászra ítélik magukat, azt érzik: így hozta az élet. Ahelyett, hogy kipróbálnák a képességeiket, vesztesnek érzik magukat, és a férfit hibáztatják a dolgok alakulásáért, és magukat okolják, hogy ők csináltak valami rosszat. Ez a fajta önvádaskodás azonban nem szolgál hasznos célt, és csak az agóniát erősíti.

Az első lépés, amit egy nőnek meg kell tennie, hogy túltegye magát a megszakadt kapcsolat miatt érzett fájdalmán az, hogy megfosztja mágikus vonzerejétől az elveszített férfit és az egész kapcsolatot. -Nem szabad arra gondolni, hogy így soha többet nem fog érezni senki iránt az életében és értse meg, hogy bármilyen volt is a kapcsolat, most már nincs, már csak egy fantomkép, egy irreális emlékkép, amit ki kell űzni az életéből. Ha ezt tudomásul veszi, reménye lehet új kapcsolat létesítésére.

Soha nem szabad elfelejteni, hogy bármilyen jó és életképes egy kapcsolat, a közös akarat alapján jön létre és szétesése is két ember felelőssége.

De ahhoz, hogy újra szerelmesek lehessünk, elengedhetetlenül szükséges, hogy megszabaduljunk régi sérelmeinktől. Nagyon fontos, hogy egy nő tudatosítsa magában, hogy ő igenis tud szerelmes lenni egy másik férfiba is.

Arra van szükség, hogy újra nyitottak legyünk az élményekre, és hogy meglássuk az újat egy emberben, akit persze ne hasonlítsunk össze az előzővel.