Valljuk csak be őszintén: mi nők valahogy jobban érezzük magunkat, ha birtokunkba kerülhet a régóta hőn áhított cipellő, az a kis cuki fülbevaló, ami utánam kiabált a kirakatból, és az a lélegzetelállító rúzs, amit egyenesen vétek lenne magára hagyni. A vásárlás hagyományosan női feladatkör, és ennek a szerepnek igyekszünk is megfelelni. Néha túl is teljesítjük.
De minden férfiak által terjesztett rágalommal ellentétben, a vásárlási kedv csak onnantól válik betegséggé, ha a pénzköltés segítségével akarunk időről időre szorongásainktól megszabadulni, vagy épp depressziós korszakainkat akarjuk megvidámítani a heves boltba rohangálással. A vásárlás ilyenkor jutalom és vigasz is lehet. Például egy szerelmi bánattól sújtott lélek gyógyírja.
A vásárlási kényszer a kényszerbetegségek egyik fajtája, mely rohamokban törhet az illetőre, és gyakran hasznavehetetlen, felesleges dolgok megvételére kényszeríti. A beteg gondolataiba betolakodik az a kényszerítő parancs, hogy minél többet vásároljon, és e parancsnak engedelmeskednie kell, hogy szorongása oldódhasson.
A kényszeres vásárlók többsége szinte teljes önkívületben költi a pénzt, de a megszerzett holmik csak ideig-óráig adnak megnyugvást nekik, bűntudatuk viszont egyre jobban elhatalmasodik rajtuk.
Aki ebben a betegségben szenved, nem bírja kontrollálni gondolatait, és betegségtudata sincs; környezetével viszont állandó konfliktusba kerülhet, hiszen esztelen költekezése jócskán túllépheti anyagi kereteit.
Magyarországon kb. 50000 embert érinthet ez a betegség, közülük 90% nő, akik többnyire bizsut, ruhákat, kozmetikumokat vásárolnak.
Segítségükre lehet a gyógyszeres kezelés, de sokkal hatékonyabb a viselkedés terápia, ami abban segíthet, hogy kontrollálni tudják önmagukat.
Mi pedig, kedves nőtársaim, gondoljuk csak végig: valóban ott kell lennünk a következő aktuális kiárusításon?
