A Cambridge University Oktatási Tanszéke és a LEGO Alapítvány által közösen elvégzett kutatása azt vizsgálta, hogy az anyák és az apák miként játszanak 0–3 éves gyermekükkel, és mindez hogyan hat a gyermek fejlődésére.
Miközben sok hasonlóság van a kettő között, a vizsgálat során mégis arra jutottak, hogy az apák inkább hajlamosak azokat a játékokat előnyben részesíteni, amelyek fizikai erőfeszítéssel (is) járnak, márpedig ezek - a kutatók szerint - segítenek a gyermekeknek megtanulni érzéseik ellenőrzését.
A kutatást Európában és az Egyesült Államokban végeztek el 1977 és 2017 között, a főbb megállapítások között szerepel, hogy egyértelmű összefüggés van az apa-gyermek-játék és a gyermek azon képessége között, hogy később ellenőrzése alatt tudja tartani érzéseit.
A kutatók úgy találták, hogy a legtöbb apa minden nap játszik gyermekével, a közös játékoknak pedig van egy erősen fizikai jellegük, általában hevesek, esetenként ellenőrzötten durvák; az apák pedig élvezik ezt a kisgyerekekkel folytatott heves és vad játékot.
Azoknál a gyermeknél, akik az apukájukkal rendszeresen töltenek úgynevezett minőségi időt, a tanulmány szerint kevésbé volt tapasztalható hiperaktivitás, érzelmi vagy másféle viselkedési nehézség. Úgy tűnt, hogy ők inkább képesek arra, hogy megfékezzék saját agressziójukat, és az (iskolai) viták során is nagyobb megértést tudnak a másik álláspontja iránt tanúsítani.
Paul Ramchandani, a Cambridge-i Egyetem professzora, és a tanulmány egyik szerzője szerint „A fizikai játék eleve szórakoztató, izgalmas helyzeteket teremt, amelyekben a gyermekeknek gyakran önszabályozást kell gyakorolniuk".
Ellenőrzésük alatt kell tartaniuk az alkalmazott erőt, meg kell tanulniuk, mikor mentek esetleg túlságosan is messzire – ezt a fajta hozzáállást pedig az apákkal való, sokféle fizikai kontaktust igénylő játék során lehet nagyrészt elsajátítani, amikor az egymásra való odafigyelés alap.
„Az apával való együtt játszás biztonságos környezetet teremt, amelyben a gyermekek gyakorolhatják, hogyan lehet reagálni bizonyos kiélezett helyzetekben. Ha esetleg „rosszul” reagálnak, az később meg lehet (és meg is kell) beszélni, és akkor kiderül, hogy ez még nem a "világvége” - legközelebb pedig, egy hasonló szituációban ( kortárs relációban) ez a tudás már beépülhet a gyermek viselkedésébe.
Azok a gyermekek, akik csak az anyjukkal élnek, nem kell, hogy hátrányos helyzetbe kerüljenek, mutatnak rá a szerzők. A korai években a szülő és a gyermek közötti bármiféle interakció a gyermekek pozitív kognitív és társadalmi-érzelmi képességeit fejlesztik.
"Az egyik dolog, amelyre a kutatások rámutatnak, az, hogy változtatni kell a gyermekek által elérhető játékfajtákon, és az anyák természetesen támogathatják a kisgyermekekkel történő fizikai erőfeszítéseket igénylő játékokat is" - mondja Paul Ramchandani.
