Az Ökumenikus Segélyszervezet ebben az évben is meghirdette az Iskolakezdés együtt! segélyakciót, sőt emelte a tétet, hiszen az eddigi ezer helyett, most 2000 csomagot szeretnének eljuttatni a családokhoz. Szabados Ági régóta önkéntese a szervezetnek, így nem is volt kérdés, hogy ebben az akcióban is részt vesz.
-
Neked miért fontos ez, Ági?
- Mondhatnék olyan közhelyeket, hogy segíteni jó, és ez persze igaz is. De az oktatás különösen szívügyem. Talán azért is, mert én mindig is szeretettem iskolába járni, tanulni – bevallom, igazi kis stréber voltam -, és ez a mai napig is így van, most is képzem magam. Ami viszont ennél lényegesebb, hogy sok kisgyereknek az az egyetlen kitörési esélye, ha tanul. Ehhez a rajtvonalhoz pedig igenis egyenlő feltételekkel kell odaállni. Mondhatjuk, hogy nem a vonalzón, meg a zsírkrétán múlik, de bizony a gyerekek azonnal észreveszik és sokszor szóvá is teszik, ha valaki kilóg a sorból. Ezt kár tagadni. Így pedig a szociális kapcsolatok sérülnek, ami aztán egy sor konfliktushoz, önértékelés problémához vezet. És legyünk őszinték, az esztétikum is számít! Hogy a kedvenc mesehős díszíti a füzetet, az máris nagyobb kedvet csinál a kicsiknek a sulihoz.
-
Mennyire folysz bele tevőlegesen a holmik beszerzésébe?
Ezt a szakemberekre hagyom. Ha rám bíznák, biztos vennék valami olyan táskát, amivel az elsős énem boldog lett volna, de korántsem biztos, hogy az jó a gerincnek, hogy strapabíró, stb. Mi, akik részt veszünk a kampányban, ilyenkor inkább a kommunikációt erősítjük. Minél több helyen, minél többször igyekszünk elmondani, hogy egy telefonhívással mennyit segíthetnek másoknak az emberek. Persze sok ilyen hívásra van szükség, hiszen egy csomag értéke 10000 forint, egy hívás pedig 250 támogatást jelent. Természetesen arra is van lehetőség, hogy a www.iskolakezdesegyutt.hu honlapon keresztül nagyobb összeggel segítsék az akciót. A tavalyi évet már túlteljesítettük, de idén meg szeretnénk duplázni a csomagok számát, hiszen a korona-vírus okán rengeteg család került borzasztóan nehéz helyzetbe. Már csak egy pici hiányzik ennek megvalósulásához, de bízunk abban, hogy a maradék 4 napban ez összejön. Én magam is sokszor hívom a 1353-as számot, és erre kérek mindenkit, aki megteheti.
-
Előfordult már, hogy te adtál át egy-egy pakkot a rászoruló családoknak?
- Sokszor volt ilyen, és ezek nagyon megindító pillanatok. Kifejezetten szeretek nagycsaládosokhoz menni, mert olyan jó látni azt a zsibongást, összetartozást, szeretetet. És amikor négy-öt gyerek bontogatja izgatottan a csomagokat, akkor érzed igazán, miért is csinálod. Persze van ebben némi nosztalgia is, ilyenkor kicsit visszaugrom az időben, oda, ahol még én készültem a sulira. Nem voltunk gazdagok, vasutas család a miénk, de a tesóimnak és nekem valahogy mindenünk megvolt. Imádtam, hogy mindig kaptunk szép új táskát, meg tolltartót, és szerettem, amikor együtt kötöttük be a füzeteket, hegyeztük a ceruzákat. Én alig vártam a becsöngetést, nekem az iskolakezdés inkább volt öröm, semmint bánkódás. Remélem, ezt érzi majd minden kisdiák jövő héten. És ha ehhez a magam módján én is hozzájárulhatok, az számomra valódi boldogság.
