Nem vitás, Jankovics Marcell hatalmas tudásanyag birtokában vágott bele a szarvas-mítosz feldolgozásába. Mert téved, aki azt hiszi, hogy itt egy magyar szarvasról van szó. Nem, a magyar csodaszarvas monda csak egy a nemzetközi mezőnyben, világszerte vannak párhuzamok már az ősvallásokbn, a görögökénél, a Kalevalában és még sorolhatnám – a Jelképtárból (Helikon Kiadó 1990), amiben, tán mondanom sem kell a „szarvas” címszó Jankovicsé. Tehát, ami a filmet illeti, ebben a másfél órában képes történelemórát kapunk, szép-látványos tudományos ismeretterjesztést, a kezdetektől – értsd az emberiség kezdete -, egészen a honfoglalásig. Aki kellően felkészült mondailag, jelképileg annak könnyű dolga van. Tartok tőle, kevesek rendelkeznek azzal a tudással, hogy fesztelenül nézzék végig e filmet. Pedig – és ez az én szomorúságom -, nagy lehetőség maradt ki. HA a rendező csak a magyar vonatkozást emeli ki és filmesíti meg valójában, sokknak támadt volna kedve kicsit mélyebbre menni az amúgy sajnálatosan felszínesen ismert magyr hitvilág történetébe. Vagy ha nem is megy mélyebbre, de legalább rácsodálkozik.
Azt hiszem tiszta munkát végzett a rendező, azt hiszem értékeset is, de tartok tőle ez a heroikus munka nincs arányban az eredménnyel. A magam részéről úgy jöttem ki a moziból, mintha a fejemre ejtették volna a Révai Nagylexikont.
