A természet varázsát ontja bőven.
A fűben, a virágban és a kőben.
Ó nincs a földön oly silány anyag,
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;
De nincs oly jó, melyben ne volna vész,
Ha balga módra véle visszaélsz! (William Shakespeare)
Nem az egész földet foglaljuk el, hanem csak egy lábnyomnyit, nem a hegyet, csak képét a szemünkben, nem a tengert, csak mozgékony erejét és felszínének tükröződéseit. Semmi nem a miénk, csak a látszat, ezért ragaszkodunk hozzá oly erősen. (Mesa Selimovic)
Ha végighajtok egy úton, gyakran eszembe jut, milyen lehetett itt száz évvel
ezelőtt. Ha elmegyek a Niagara-vízeséshez, ott ülök, és arra gondolok, kétszáz évvel
ezelőtt, ha indiánok jártak erre, egyszerűen leültek egy fára, vagy a
partra, s nekem most betonon kell ülnöm. Mindenütt csak épületek. Képzeld
el, mennyivel szebb volt minden, mielőtt mindezt ide építették.
Minden reggel kijövünk ezen az ajtón, s Föld Anyára lépünk, tudjuk, hogy ez
mindig megmarad nekünk. Azért járhatunk a Földön, mert tudjuk, hogy nem a
miénk... A mi feladatunk, hogy vigyázzunk rá.
(Jill, Seneca indián asszony)
Eddig a földön minden rendetlenség abból származott, hogy egyesek rendet akartak teremteni, minden piszok abból származott, hogy egyesek söprögettek is. Értsétek meg, az igazi átok ezen a világon a szervezkedés, az igazi boldogság pedig a szervezetlenség, a véletlen, a szeszély. (Kosztolányi Dezső)
Amíg lelkemmel, amely igazi hazájának szemléletére óhajtozik, mindig az égi magasságokat járhatom, mit törődöm vele, hogy lábaim miféle földet taposnak? (Seneca)
Az öregek, a régiek tudták még, kell, hogy időt szakítsunk magunkra, önmagunk és az egész teremtett világ megfigyelésére. Tudtak figyelni, tudtak várni, tudtak csendben lenni. Ismerték minden földi és égi feladat pontos helyét, idejét, s ha elbizonytalanodtak olykor-olykor, vártak és befelé hallgatóztak. ( Schäffer Erzsébet)
A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,
S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell a nagy gyümölcsnek,
Amíg megérik? Ez belékerűl
Évezredek vagy talán évmilljomokba,
De bizonyára meg fog érni egykor,
És azután az emberek belőle
Világvégéig lakomázni fognak. (Petőfi)
A Föld nem magától haldoklik, hanem lassan megölik. A gyilkosainak pedig neve és címe van. (Utah Phillips)
