A megerőszakolt vagy molesztált nőknek gyakran bűntudatuk van az eset után. Már az erőszak kísérletétől is szégyellik magukat.
Andrea teljesen magába roskadt az erőszak után, heteken át sírt, és nem lépett ki a lakásából; a nők többsége Andreához hasonlóan igyekszik elnyomni magában a történet emlékét és csak a különféle tünetek (túlzott alkohol- vagy drogfogyasztás, evési zavarok, depresszió, alvászavar, halálvágy, zavart testkép, félelem, önbizalomhiány) figyelmeztetik, hogybaj van, ez nem megoldás..
Andrea azóta nem kívánja a szexet, képtelen kapcsolatot létrehozni. Az eset óta már egy év eltelt és még mindig magát okolja a történtekért. Nem bízik a férfiakban, az emberekben.
Habár a brutális idegen támadásának vagy a randierőszaknak (date rape) a feldolgozásához is évek/évtizedek szükségesek, még nehezebb helyzetben vannak azok a nők vagy férfiak, akiket jó ismerős vagy családtag zaklatott.
Lilla 29 éves és még mindig szűz. Nem egy alkalma volt rá, hogy legyen egy normális kapcsolata, de soha nem volt képes feldolgozni a történteket. Gyermekkorában nagyapja molesztálta, különböző tárgyakat dugdosott a nemi szervébe. Édesanyjának megpróbálta elmondani, de ő elutasította. Valószínűleg azért, mert vele is ezt művelhette a saját édesapja.
Egyesek úgy vélik, hogy nem véletlen, hogy bizonyos nőket többször is megerőszakolnak, mások viszont megússzák. Vannak nők akik pedig vonzák az erőszakos férfiakat.
Ez az a kérdés, amelyet a megerőszakolt nők többsége feltett magának: nem ő provokálta-e az esetet, nem lehet-e, hogy tudat alatt erre vágyott? Hiába tudják, hogy nem ők voltak a hibásak, sokáig saját magukban keresik a magyarázatot a történtekre. Kevés nő tesz feljelentést az elkövető ellen, mert nem tudnának még egyszer szembesülni az elkövetővel, mert örökre el akarják felejteni.
Lehetséges? Szerintem a káros "mellékhatások"egy életre szólnak.
