A klímaváltozás, a romló talajminőség és a korlátozott nagyságú termőterületek miatt okozta kihívások új, ellenállóbb gabonák létrehozására ösztönzik a növénynemesítőket. Így jött létre a tritikálé – neve a búza (triticum) és a rozs (secale) latin nevének kombinációjából ered –, ami a többi gabonához viszonyítva gazdaságosabban termeszthető, és egyesíti a szülők jó tulajdonságait.
A búzától örökölt magas terméshozamnak, illetve a rozsból származó ellenállóképességnek köszönhetően a tritikálé gyengébb talajminőségű területeken, szélsőséges időjárási körülmények között is rengeteget terem. Mindezen tulajdonságok ellenére felhasználása eddig a takarmányozásra korlátozódott, illetve mint megújuló energiaforrást használták. Langó Bernadett, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem valamint a szegedi Gabonakutató Nonprofit Kft. fiatal kutatója azonban a növény emberi táplálkozásban rejlő lehetőségeit vizsgálja.
- A tritikálé előtt nagy jövő áll a humán célú felhasználást tekintve. Ehhez azonban pontosan ismernünk kell a növény beltartalmi összetételét és táplálkozás-élettani tulajdonságait. Meg kell határoznunk a minőségi elvárásokat, és nem maradhat el a minőségi jellemzők összetett vizsgálata és értelmezése sem. A kutatásom során ezért több tudományterületet (agrár-, kémia és élelmiszertudomány) lefedve vizsgáltam egy 11 genotípust tartalmazó mintacsoportot – mondta el Langó Bernadett, aki tudományos munkájával elnyerte a K&H a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázat PhD kategóriájának első helyezését.
A tritikálét eredetileg a XIX. században kezdték el termesztést Svédországban, illetve Skóciában. Különösebb ápolást nem igényel, nagyjából úgy kell vele foglalkozni, mint a rozzsal.
