Arról lehet felismerni, hogy depressziós...? Persze, csak ha rákérdezünk.
De jobb, ha nem kérdezünk rá, mert egy mosolygós-mérges-depressziós embertől minden kitelik. Jobb az ilyet elkerülni. Ha mégis úgy hozná a sors, hogy egy kupéban, liftben, csónakban, esetleg cellában, sírkamrában vagy turboszolár-szelencében lennénk velük, esetleg egy mosolygós-mérges-depressziós ember lenne a férjünk-feleségünk-anyósunk-apósunk-szomszédunk, főnökünk, hitelezőnk, fogorvosunk, nőgyógyászunk, ügyvédünk, vállalkozótársunk, BKV-ellenőrünk, nos ilyenkor tekintsük életünk nagy lehetőségének a helyzetet.
De mi ebben a nagy lehetőség, kiált fel - joggal! - az olvasó. Bizony-bizony. A világ tele van mosolygós-depressziós emberekkel, valamint mosolygós-mérges emberekkel, nem is szólva a nem mosolygós-mérges-depressziósókról, valóságos felüdülés, ha valaki nem játssza az eszét, és szívből mosolyog, vagy szívből üvöltözik. Ők ugyanannak a fának a gyümölcsei. Az élet fájára gondolok. Mert mentsen meg az Isten bennünket a sivatagtól. Ahol nem, hogy életfa, de életfű sem nő. Ahol a monotonitás, a kedvtelenség, az unalom homokszem-pergése jelzi az idő, az élet múlását.
Halálközeli élmény tehát, ha valakit jósorsa egy ilyen sivatagi sótlan közelébe sodorja. Mert rádöbbenhet, hogy az ő felvállalt öröme-bosszúsága mégiscsak beszélő viszonyban van a változással, a mozgással, benső valóságával, ráérezhet, hogy jobb állva meghalni, mint térdepelve élni, megtapasztalhatja, hogy ha "Á"- mond, arra lehet "B"-t mondani, vagy "H"-t, de, ha nem mond semmit, arra csak hasonló válasz érkezhet. Ezért mondom Tinéktek, hogy bármik legyetek, csak langyosak ne.
Aki mérges tud lenni, az képes a nevetésre is. És viszont. A kettő közt az a különbség, hogy az egyik az összhangról szól, a másik a frusztrációról. Az egyik jutalom, a másik büntetés. A mérges ember csinálja a dolgokat, a nevetővel megtörténnek a dolgok. A mérges ember akadályokat lát az életében, a nevető útjelzőket. A mérges emberben harag kering, bosszúvágy, irigység, a nevetőben szeretet és elfogadás. A mérges ember teste is mérgeződik, a nevetőé virágzik. Mindkettő élet, mindkettő lehetőség, mindkettő bennünk van. A legrosszabb, amit tehetünk, ha nem vállaljuk fel. Egyiket sem.
R.G.
