A kilencvenegy esztendős író-költő – pontosabban szeptember 22-én múlt –, hazatérése, vagyis 1988 óta 13 könyvet publikált, vagyis évente egyet. De nem ezért szeretjük. Az az önmagában is döbbenetes adat, hogy Villon fordítását, vagy átköltését, eddig 42 alkalommal adták ki, önmagában is jelzésértékű. Nem tudom, van-e magyar szerző, akinek könyve életében ilyen sikert aratott. Talán nem véletlen, hogy ez épp a Villon-fordítás, hisz az a fajta életérzés, világlátás, amit Villon képviselt nagyon is rokon Faludy életével, életművével. A három embernek is elég fordulat, megpróbáltatás, kaland és az ehhez társuló mélységes életszeretet, szabadságvágy és a liberális eszmékhez való hűség a tehetséggel párosulva maradandó irodalmi értéket hoztak létre mindannyiunk örömére. Faludy kultusszá vált, népszerűsége talán páratlannak mondható, könyvei pedig becses darabjává minden valamirevaló házi-és közkönyvtárban.
Ha pedig valaki arra kíváncsi, hogyan lehet tartással túlélni borzalmakat, elég ha beleolvas Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi könyvébe. A Villon balladákat nem ajánlom. Ugyanis hiánycikk.
R.G.
