Zsuzsi alig volt tizenhárom éves, amikor testén és lelkében óriási változások zajlottak le. Egyik napról a másikra nőies lett a testalkata, ám ezzel egy időben az egész család meglepetésre úgy kezdett el öltözködni, mint egy apáca. Pár hónapra rá újabb váltás következett, és a rövidebbnél rövidebb szoknyák, haskivillantós pólók időszaka következett. Az édesanyja kétségbe esett, de akkor még jobban, amikor először érezte meg lányán a cigarettaszagot. És még jobban megijedt, amikor érezte a füves cigi átható szagát. Kezdett félni, hogy a lánya valami egészen rosszba keveredett, ami az életébe is kerülhet... Aztán átgondolta azt a kort, amelyben most Zsuzsi is jár.
Hogy mi változik meg ilyenkor a gyerekek szervezetében? Három nagy változás megy végbe: meg kell barátkozniuk testük változásával, és azzal is, hogy előbb-utóbb felnőtté válnak. Érzelmi viszonyaik is megkavarodnak, sok esetben egyre távolabb kerülnek a szüleiktől, és egyre közelebb a kortársaikhoz.
Ezek a változások nyomasztják igazán a fiatalokat, a pszichológusok szerint igazi krízis ez számukra. Megrendül az identitásuk, minden viszonylagossá válik, a régi megszokott kapcsolatok már nem működnek, vagy nem működnek megfelelően.
Ehhez a krízishez a szülőknek nehéz alkalmazkodniuk, de segíteniük kell a csemetéiknek, hogy úgy vészeljék át ezeket a változásokat, hogy ne legyen semmi komoly gond, drog, alkohol, a korai szexuális életbe menekülés. Néhány gyakorlatias tipp következik, amelyeket ugyan nem kell szentírásnak tekinteni, de hasznos elolvasni, ugyanis "gyakorló" szülőktől származnak.
Néha, a kamaszkori hisztéria kellős közepén hasznos lehet egy Gordon nevű pszichológus konfliktuskezelő technikája. A módszer lényege nem más, hogy a gyereknek lehetőséget ad arra, hogy kifejtse, mi zavarja. A szülőnek elvileg nyugodtan végig kellene hallgatnia, majd reagálnia rá, de szigorúan nyelvi agresszió, kiabálás stb. nélkül. Fel kell vázolni, milyen lehetőségek vannak a probléma megoldására, majd ezek közül ki kell választani, mi az, ami leginkább megfelel mind a szülőknek, mind a gyereknek.
Továbbra is éreztetni kell a bizalmi viszonyt, hogy tényleg bármit elmondhat a szülőknek, akármiről is legyen szó. Így legalább első kézből értesülhetünk a gyorsan megoldandó problémákról.
Lehetséges, hogy az igazán nagy gondot az okozza, hogy túl szoros a gyeplő. Gondoljunk vissza: amikor minket nem engedtek el a hajnalig tartó buliba, akkor a "barátnőnknél aludtunk", vagy mást találtunk ki. Csoda, hogy egyszer-kétszer baj nem lett a titkolózásból. Talán jobban járunk, ha meghatározzuk, hogy például csak havonta egyszer vagy kétszer mehet el, de szigorúan X óráig, és elé megyünk... na persze a diszkótól pár sarokra várjuk majd, mert ugye, különben ciki...
