A szabály a következő: bármi legyen is az ár, legyünk készek megfizetni. Előbb-utóbb meg kell fizetnünk, és minél előbb, annál jobb, mert annál hamarabb szabadulunk attól, ami nyugtalanít.
Sosem áldozzuk fel lelki nyugalmunkat semmiért sem. Legfőbb célként tűzzük ki a lelki békét, és életünket e legfőbb jó köré szervezzük. Ha a lelki békénket feláldozzuk valamiért cserébe, végül mindkettőt elveszítjük. Ha lelki békénket feláldozzuk egy munkáért, a végén nem lesz sem lelki békénk, sem pedig munkánk. Ha a lelki békénket egy kapcsolatért áldozzuk fel, a végén összeomlik a kapcsolat, és odalesz a lelki békénk is.
Valami van a természetben, ami azt követeli, hogy ne adjuk fel a lelki békénket. Ha eláruljuk belső mércénket, szenvedni fogunk a következmények miatt. Mindig meg kell fizetnünk az árat, és ha késlelkedünk, ez súlyosabb lesz, mint az átmeneti előnyök.
