A fogyni vágyó emberek 95 százaléka számára a diéta az első lépés az elhízás felé: a kilók elleni harc tartós súlygyarapodásba csap át. Még a null-diétával sem lehet megszabadulni a zsírtól. Az egyetlen hatása: szervezetünk összezavarodik. Más típusú anyagcserére áll át, mely azelőtt ismeretlen volt. Normális esetben szénhidrátot és zsírt éget- de a null-diéta alatt fehérjét bont, 7 napig. A test úgyszólván önmagát égeti el, feléli az izmokat, az immunrendszert, a vért, és egyre gyengül. Csupán a hetedik napon kezdi el lassan azt tenni, amit várunk tőle: zsírt égetni. Ezt is csak félgőzzel: az energiának mindössze 40 százaléka származik zsírból. Eredménye: sikertelenség és flusztráció.

Ha diétázunk, először az izmok és a máj cukortartalékai merülnek ki. Minden gramm cukorral vizet veszítünk. Ezt mutatja a mérleg.

Mivel a diéta miatt a zsírégető izmok eltűnnek, minden leadott kilóval csökken az energiánk. Testünk átvált takarék -üzemmódra, és megnehezíti a további fogyást. Az önsanyargatás után a kiürült zsírsejtek hatalmas étvággyal kínozzák az elmét és az idegeket. Épphogy megérkezik az első kolbászos szendvics, a kizsákmányolt zsírsejtek máris felkiáltanak: ide vele! A szervezet készleteket halmoz fel, hogy felkészüljön a következő éhínségre, és először is a zsírraktárait tölti fel.

Ha a zsírraktárak rég meg is teltek, a szervezet további éhséggel gyötör. Mert nemcsak zsír-emlékezetük van mely vissza akarja állítani a teli zsírsejtek eredeti állapotát, hanem fehérje-emlékezetük is. És nem hagy békén, míg az összes elvesztett fehérje vissza nem kerül a helyére: az izmokba, az immunrendszerbe és a kötőszövetbe. Csak ezután csillapodik a dühöngő étvágy. Csakhogy a zsírraktárak teltebbek, mint valaha, és súlyosabbak vagyunk, mint a diéta előtt. Ezt nevezzük jojóhatásnak.

A fogyás nem lehetetlen. Megszabadulhatunk a zsírtól. Ám ez nem egyszerű: mindenki, akinek sikerül, fut- és változtat a táplálkozásán.

Alapjában véve egész életen át tartó diéta ez.