Jens Förster szerint a pozitív és negatív előítéletek egyaránt lehetnek rossz befolyással az emberek teljesítményére.

De a negatív előítéleteknek is van jó hatásuk. A gyerekeknél is megfigyelhető, hogy a fiúk általában jobban értenek a reáltantárgyakhoz, ezért jobban is tudnak számolni. A lányok jóval rosszabbul teljesítenek matematikából, vagy fizikából. Ez persze nem minden esetben igaz, mert jómagam például nő létemre, elég jó voltam a reáltárgyakból.

A kutatásokból azonban egyértelműen kiderült, hogy azok az emberek, akik ellenük irányuló előítéletekkel konfrontálódnak, időnyomás alatt rosszabbul teljesítenek. Az előítéletekkel nem szembesülők pedig, több hibát ejtenek, viszont gyorsabban és kreatívabban dolgoznak. Az előítéletek azonban, visszaütnek. Nemcsak azokra hat negatívan, akik szembesülnek vele, hanem azokra is, akik gyakorolják.

Az előítéletek feldolgozása ugyanis csökkenti az agy teljesítményét. Ez különösen akkor igaz, amikor az adott személy titkolja például rasszista gondolkodását. Ennek elpalástolására energiát használ fel, ezáltal könnyen elfárad.

Az előítéletek mindenfajta teljesítményt befolyásolnak. Azok az egyének, akik folyamatosan előítéletekkel találkoznak a munkahelyükön, visszafogja őket a fejlődésben. Nem képesek előbbre lépni saját, és mások gondolkodása miatt. Míg az előítéletekkel nem konfrontálódó dolgozó egyének kreatívabbak, lazábbak, és a szabályokat kevésbé tartják be és sokkal könnyebben érik el a céljukat, és ezáltal hamarabb vezető pozícióba is kerülhetnek.

Ha képesek vagyunk arra, hogy tudatosítjuk magunkban előítéleteinket, akkor az a legjobb megoldás, ha bedobjuk a kukába. Ami persze, nem egyszerű feladat, de ha fejlődni akarunk és lépni az életben, győzzük le saját magunkat, és ne pazaroljuk energiánkat fölösleges gondolatokra.

Dobjuk bele egy képzeletbeli kukába!