A Ludwig fehér falú tág tereiben 48 nagyméretű tájkép és női akt váltja egymást, melyeket a fotográfus az elmúlt 10 évben készített. A koncepció - vagyis a parti kőlépcsőket nyaldosó hullámok és a néhol szinte pornográfiába hajló női genitáliák párbeszéde – nem teljesen egyértelmű, de kétségkívül meghökkentő, amikor egy nagy felbontású, diszkréten fodrozódó, fekete-fehér tótükör után az arcunkba mászik egy szemérmetlenül színes nő, aki úgy dobja szét magát, mint aki hónapokig nem tervezi, hogy újra ruhába bújjon.
A 82 éves fotóst láthatóan még mindig nem hagyják hidegen a női bájak, de modelljei annál hidegebbek. Képeire nem jellemző a fetisizált női finomság, a nők többnyire érzelemmentesen, szinte tárgyakként kerültek a lencse elé, hogy nem is tudni hirtelen, a korbács és a retikül tartja-e a kuncsaftra váró kokottat, vagy fordítva. Ágyon fekve unatkozó formák, bármixernő bugyi nélkül, domina korbáccsal, mosdókagyló fölé lógó mellek, vagyis a fehérnem fehérnemű nélkül minden mennyiségben, melyet csak néhol szakítanak meg fantasztikus fényekkel szőtt képek a nyílt óceánról muslincányi repülőgéppel vagy tankhajóval. Aztán megint a többé-kevésbé művészi, szemérmes és szemérmetlen ajkak, amíg a készlet tart. Szeptember 29-ig.
