Nemrég kaptam egy igencsak felháborodott emailt az egyik legjobb barátomtól, aki Vietnamban tölt egy évet. A lány huszas évei elején jár, és mivel félig a távol-keleti országból származik, úgy gondolta, alaposabban megismerné az ottani kultúrát. Nos, ez sikerült is neki. Dühöngő levélben taglalta, mennyire más ott az élet.

"Míg otthon egy egyetemistát azért néznek ki, ha nem bulizik, szórakozik, találkozik a barátaival esténként, addig Vietnamban nem nézik jó szemmel, ha este tíz után valahova elmész. A diszkót pedig a poklok poklának tartják." - írta Laura, akit az ottani egyetemen öltözködéséért és szüleivel való kommunikációjáért is megróttak. "Nem értették, hogy miért járok kivágott nyakú felsőkben, és hogy miért írok édesapámnak olyan levelet, amelyben sürgetem őt valamiért, mert ilyet egy lány nem mond az apjának."

Hogy miért is keveredhetünk ilyen bonyodalmas helyzetekbe, azt egy szó magyarázza: a szerepelvárás. Hiszen tagjai vagyunk kisebb-nagyobb csoportoknak, akikkel szemben az adott társadalom kialakít bizonyos elvárásokat. Ezeknek pedig meg kell felelni. A probléma ott kezdődik, ha egy más országban például az egyetemistákkal szemben nem az az elvárás, hogy tanuljanak, szórakozzanak, legyenek fiatalok, hanem az, hogy minél keményebben dolgozzanak meg a tudásért, és lehetőleg ezen kívül mással ne foglalkozzanak.

Ám nem csak egy idegen kultúra zavarhatja meg szerepeinket. Elég az, ha egyszerűen a különböző elvárások ütik egymást. Mert mit tegyen egy anya, akinek a gyermeke beteg, és neki ápolnia kellene, de közben a munkahelyen is nélkülözhetetlen? Választania kell, ez azonban nem könnyű feladat. Ezért sokan megpróbálnak mindennek megfelelni: tökéletes anyák, feleségek, háziasszonyok, munkatársak szeretnének lenni. Ez pedig nagy hiba, sokan bele is betegednek, és olyan útra lépnek, amely nem vezet sehová: az alkoholizmuséra. Így járt Rézi is, akinek történetét ma megismerhetik az Életformán. Őt egész családja, gyermekei és férje is elhagyta alkohol miatt.

A nőket talán egészen kiskoruktól kezdve izgatja az a kérdés, hogy milyen tehát a jó anya, milyen tulajdonságok határozzák meg, ki hogyan viselkedik majd gyermekével. Ebben a horoszkóp segítségét kérjük, sokak szerint ugyanis a csillagok is segíthetnek abban, hogy megtudjuk, mire kell vigyáznunk, odafigyelnünk a gyereknevelésnél.

Foglalkozunk a karrierista nőkkel is, akik nem hajlandóak megmaradni a hagyományos női szerepelvárásoknál, hanem más területeken is sikereket akarnak elérni. Sokan jogos törekvésnek, sokan azonban hibának tartják ezt, ugyanis nagy ára van: könnyen lehet az otthoni szerepcseréből (nő dolgozik, a férfi főz?) válás, megcsalás vagy impotencia.

A fiatal, gyereket nevelő párokat azonban segítheti egy olyan személy, akinek a szerepét igazság szerint minden nőnek át kellene élnie, magáévá kellene tennie: ez pedig a nagymama. A legtöbb család igencsak megérzi, mennyire nehezebb az élet a mindig készen álló, segítőkész nagyi nélkül. Egy kanadai kutatás szerint azonban nem csak ilyen téren van jó hatása a nagyszülők segítségének: azok a felnőttek, akik mellett ott áll a szülő, sokkal több gyereket vállalnak, és sokkal tovább élnek, mint azok, akik nélkülözni kényszerülnek ezt a segítséget. Úgyhogy tessék megbecsülni a nagyikat!

Végül leleplezzük azokat az embereket, akik az első találkozásnál egyáltalán nem hajlandóak megismertetni minket valódi jellemvonásaikkal. Róluk kézfogásukból próbálunk információt gyűjteni - nem kis sikerrel!

És ha már úgy gondolják, elég lesz a pszichológiából, akkor üljenek le a tévé elé, és nézzenek filmeket! De nem ám akármit! Mi azt is eláruljuk, hogy melyik az az öt film, mely a szakértők szerint nem érdemes arra, hogy időt pazaroljunk rá.