Minden évben van valami sláger gyerekjáték, de az szinte biztos, hogy két-három évenként kijön egy igazán nagy durranás. A karácsony előtt megjelenő hirdetések agyonreklámozzák és végül hőn áhított gyerekajándékká válik. A tortúra ott kezdődik, hogy a gyerek addig nyüstöli a szülőt, míg az ígéretet nem tesz, hogy ott lesz a karácsonyfa alatt. Határozottan emlékszem, amikor egy barátom beszélt a fiával, és azt próbálta megértetni vele, hogy most majd kap mást, de amint lehet újra kapni, megszerzi neki a vágyva vágyott ajándékot. Láttam, hogy mennyit telefonált a különböző játékboltokba és nagyon határozottan emlékszem, hogy én szingliként milyen nagyon mosolyogtam rajta.

A pórul járt szülőnek mégis kell valamit vennie, így vesz valami mást – nyilván hasonló értékben, ha már úgyis arra szánta, meg hát a lelkiismeretet is meg kell nyugtatni. Majd januárban fél füllel meghallja, hogy ismét megy a reklámja az elfeledett ígéretnek. Nincs menekvés, ha a gyermek is észleli a történteket és hamarosan a „De hát megígérted, megígérted!” lélekdörzsölő igazsággal szembesít. Mi szülők pedig példát mutatva – ugye, arra neveljük a jövő generációját, hogy amit megígérsz, azt be is kell tartani –, visszamegyünk az üzletbe és másodjára is elköltjük az ajándékra szánt pénzt.

Vajon mit kell tennünk, hogy elkerüljük az ilyen helyzeteket? Azáltal, hogy a gyerekek ösztönösen jó tárgyalók, össze kell szednünk minden készségünket. A helyzet felismerése ugyanakkor már önmagában fél siker lehet.

Kerüljük el a hitelvesztés csapdáját! Egy nyomás alatti felelőtlen ígéretnél vagy blöffnél – ami előre nem látható következményekkel járhat – sokkal jobb, ha inkább „szünetet” kérünk az átgondolásra. Érdemes azon elgondolkodni, hogy tudunk-e valamilyen cserealapot teremteni?

Minél többet kérdezünk, annál több információhoz juthatunk. Akár azt is megtudhatjuk, hogy minek a feltételeként tudja elfogadni a későbbi teljesítést? És ha már kérdések: ha valamit meg akarunk tudni; egyszerűen csak kérdezzük meg!

Strukturáljuk az elvárást! Amennyiben nem fogja megkapni az általa kért játékot, ne hagyjuk, hogy a csomagbontáskor szembesüljön vele és akkor érje csalódást – mondta Tollas Attila.

Vajon mi, szülők már elfelejtettük a tárgyalás fortélyait vagy a gyermekeink egyszerűen zseniálisak ebben?

A mai szülők a világ eddigi legjobb tárgyaló generációját nevelik. Körülbelül kétéves koruktól a gyermekek mindenről egyezkednek, kezdve a „mit egyek?”-től a „mit viseljek?”‑ig. Ahogy kicsit idősebbek lesznek, megbeszélésre kerül, hogy mikor és hol csinálják meg a házi feladatot és milyen házimunkában vegyenek részt. A tinédzser éveik alatt tárgyalásokba bocsátkoznak arról, hogy mikor kell hazaérni egy buliról, és ki használja az autót. De ha megfigyeljük őket, hogy mit csinálnak, mitől jobbak nálunk, sokat tanulhatunk tőlük a való világbeli tárgyaláskezelésről. Az alábbiakban összefoglaltuk, hogy mi kell egy jó tárgyaláshoz – mondta Papp Zoltán.

1. Először is: legyen kreatív! A gyerekek nem aggódnak, ha az alku tárgyai között látszólagosan nincs kapcsolat. Egy külföldi kollégám mesélte a következő történetet fiáról, Tomról, akit minden vasárnapi ebédnél nógatni kellett, hogy egye meg a zöldségeket. Ez minden héten megismétlődött és általában sírás lett a vége.

December elején Tom kisebb ellenállásba ütközött, amikor megkérdezte édesapját, hogy kaphatna-e egy Play Stationt karácsonyra. Tom azonnal ajánlatot tett: „Apu, ha kapok egy Play Stationt karácsonyra, megígérem, hogy minden héten megeszem a zöldségeket.”

Hogy mi köze van a Play Stationnek a zöldségekhez? Az égvilágon semmi, kivéve, hogy Tom felismerte, hogy a zöldségevés fontos a szüleinek és eltárolta ezt az információt. Döntően csak attól, hogy ez fontosnak tűnt, Tom tudta, hogy valami érdemlegeset kaphat érte cserébe.

Kreatívnak lenni kemény dió, így amikor tárgyalni készül, győződjön meg róla, hogy elég időt töltött a rendelkezésre álló lehetőségekkel való ötleteléssel.  Arra is szánjon egy kis időt, hogy különböző értékű és mértékű engedményekkel álljon elő, amelyek sokat jelentenek a másik oldalnak, de Önnek alig kerülnek valamibe.

2. Legyen következetes! Ha kényszer hatására úgy változtatja a véleményét, mint ahogy a szél fúj, akkor ne csodálkozzon, hogy minden egyes alkalommal nagyobb a nyomás, amikor egy nézeteltérés tűnik fel a láthatáron. „Ha jó gyerek leszel, és szépen játszol, amíg telefonálok, akkor kapsz egy sütit” „2 sütit akarok!” „Jó, akkor 2 sütit”.

Legközelebb, amikor 5 perc szünetet kér, találja ki mi lesz a tárgyalás alapja. Minimum 2 süti! Ami még ennél is rosszabb, hogy saját példáján mutatta meg, hogy nyomás alatt hajlamos az engedményekre.

És dolgozzon együtt a csapata többi tagjával is a következetesség fenntartásán. Számos édesanya panaszkodik, hogy miközben ők büntetésből a sarokba állították a gyermeket, az édesapa elhívja őt tévét nézni. Legyen az üzenete következetes és erőteljes! Ha pozíciót vált, és ezt néha bizony meg kell tennie, mindig kapjon ezért valamit cserébe. Emlékezzen arra, hogy a tárgyalás egy üzleti folyamat, nem a lassú megadásról szól!

3. Kérdezze meg őket, mit akarnak! A gyerekek mindig tisztán tudják, hogy mit akarnak és nem szégyenlősek, ha kérni kell. Csak nézze meg egy Jézuskának írt levél hosszát és a lista részletességét! Felnőve mintha elveszítenénk ezt a közvetlen egyenességet, és mintha félnénk a visszautasítástól. Amikor tárgyalásra kerül a sor, szokjon hozzá, hogy a másik oldal nemet mond, sőt tulajdonképpen fogadja örömmel! Ez azt mutatja, hogy Ön komoly erőfeszítést tesz a megegyezés elérése érdekében. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyerekek a nemleges választ nem a tárgyalási folyamat lezárásának nézik, inkább a kezdetének. Ez az a pont, ahol a kreativitás ismét képbe kerül. Minél több változóval tud játszani, annál édesebbé teszi az engedményeivel a megegyezést.

4. Ügyeljen az üres ígéretekre! Tönkreteszik a hitelességégét. Egy barátom azt mondta a fiának, hogy ha nem hagyja abba a folyosón való fel-alá szaladgálást, akkor kidobja az ablakon. Miután a fiú arcáról eltűnt a pánik, ismét szaladgálni kezdett. Rájött, hogy az édesapja csak blöffölt. Irreális fenyegetések és javaslatok nem fogják feloldani a konfliktust. Legfeljebb egy vitát szítanak. Sok szülő nyíltan bevallja, hogy olyannal fenyegetőznek, amiről tudják, hogy soha nem tennék meg. A fenyegetések és szankciók alkalmazása a tárgyalási arénában hathatós módja a hatalom kiépítésének. Bánjon vele csínján és csak akkor használja, ha a végrehajtásra is felkészült!

5. Kérdezzen sokat! Miért? Miért? Miért? Bárki, akinek hároméves a gyermeke, meg tudja mondani, hogy ha ezt a kérdést a gyerek egyszer megtanulta, akkor hányszor és milyen irritáló gyakorisággal használja. A gyerekek mindent meg akarnak érteni és az a vágy hajtja őket, hogy a világból szivacsként szívjanak magukba mindent, amit lehet. Miért nem kaphatok pónilovat karácsonyra? Miért, miért, miért? Nem aggódnak amiatt, hogy bolondnak nézik őket, amiért ugyanazt a kérdést teszik fel újra és újra. Egy jó tanács: cselekedjen idiótaként, de gondolkodjon intelligensen! A jó tárgyalók egy csomó olyan dolgot tesznek, ami a gyermekeik számára természetes. Kerülje el a földön fekve hisztizést, de használjon néhány ötletet a fentiek közül, hogy jobban sikerüljenek a megállapodásai!

Papp Zoltán és Tollas Attila

Scotwork Magyarország