Ez a kiállítás is példázza a bécsi Zsidó Múzeum új történeti-vizuális elképzeléseit. Olyan térinstalláció képében jelenik meg, amely “az emlékezést szolgáló hely” funkcióját tölti be. Különlegessége a kiállításnak, hogy egyetlen valódi tárgy sem fordul elő - csupán 21 transzmissziós hologramból áll, melyek mindegyike a bécsi zsidóság bonyolult történetének valamely kérdését, aspektusát ragadja meg. Ez azt a célt szolgálja, hogy az osztrák-zsidó viszony történetének minden vetületét meg lehessen mutatni, különleges hangsúlyt fektetve az emlékezésre. Az egyes állomások így követik egymást “Az első hitközség”, “Az Unterer Werd-ben”, “A gettóból”, “...a polgári társadalomba”, “Imaházak”, “Felvilágosodás”, “Asszimiláció”, “Cionizmus”, “Antiszemitizmus”, “Lojalitás és patriotizmus”, “A cedakától a jóléti államig”, “A historizmustól a modern világáig”, “Bécsi életképek”, “Szecesszió”, “Tu felix Austria”, “Elűzetések”, “Otthontalan emberek”, “Bécsi nézetek”, “Utak a jövőbe”, “Shoa”, “A mai Bécsben”. A bemutatásnak ez a módja - vagyis a hologramok használata - a történelem eltűnésének tematizálását szolgálja, azt hivatott megmutatni, hogy a történelem megfoghatatlan, hogy a történelmi tárgyak abszolút jelentése éppolyan megkérdőjelezhető, mint a “valós” történelmi rekonstrukcióra irányuló felfogás. Arra ösztönzi a látogatót, hogy ne csupán fogyassza az információkat, hanem dialógusba lépjen a történelemmel általában, és különösképpen a saját történetével, és mai helyzetéből próbálja ezt végiggondolni.