Fülszöveg

Nehezen meghatározható műfajú ez az írás. Tükörvilág. Kicsit önéletrajz, kicsit visszaemlékezés, kicsit kortörténet, és nem is kicsit úti beszámoló: minden együtt van ahhoz, hogy valaki bejárjon egy hosszú utat a XX. század végi - XXI. század elejei nagyvilág forgatagában.

A szerző öntörvényű, makacs, a világra rácsodálkozó, állandóan az ismeretlent kutató felfedező. Sajátos optikájú szemüvegén keresztül mutatja be azokat az országokat, tájakat, amelyeknek a titkaiba bepillanthatott az elmúlt húsz-huszonöt évben. Megismerhetjük gondolatait az emberekről, a mindennapokról, a politikáról és saját életútjáról. Mindazt, amit látott, érzékelt az utazásai során, groteszk humorral és öniróniával dolgozza fel, és nem tagadja: ő másképpen látja a világot, mint a hétköznapi utazó. Egyszerre objektív és ferde tükörben. És amellett, hogy képet kaphatunk szépről és torzról, mesebeli gazdagságról és főbe kólintó nyomorról, a távoli és mégis oly közeli nagyvilágról, megosztja velünk gondolatait a mai, általa látott és ismert Magyarországról is.

Szerencsés embernek mondhatja magát, mert olyan vagyont halmozott fel, amely nem materializálódott, amelyet lehetetlen aprópénzre váltani. Nincs villája, drága gépkocsija, millió bundája; ő olyan kincsek birtokosa, amelyek mindig vele vannak. Ott, belül. A szívében, a képzeletében, az emlékeiben a világ különleges értékei lelhetők fel: ezt a színpompás és gondolatgazdag "kincstárat" kívánja megosztani olvasóival.