A film Iris Murdoch filozófus, írónő és férje, John Bayley szerelmének története. A rendező a betegség bemutatására a lehető leghatásosabb módszert választotta: párhuzamosan láthatunk jeleneteket zűrös diákéletükből és a már összecsiszolódott öregkorból. Jó arányérzékkel váltakoznak a képek - az ifjúkori hétköznapi harcok és későbbi közös harcuk a kór ellen. Az írónőnek már több tucat könyvét kiadták, épp a legújabbat írja, amikor észleli, hogy valami nincs egészen rendben. A szavak, melyekben él, már nem olyan egyértelműek, mint azelőtt - először csak fura őket leírni, majd lassanként kikopnak emlékezetéből, míg végleg cserben nem hagyják.
Férje kétségbeesett tanúja a visszafordíthatatlan folyamatnak. Segíti, próbálja meggyőzni a lehetetlenről, és az utolsó szikráig ragaszkodik felesége értelméhez. Gyerekük nincs – hogy miért, az nem derül ki -, így mindenben egymásra vannak utalva. Egyiküknek pedig végig kell követnie párja negatív gyermekké válását, aki már semmit nem képes elsajátítani többé.
Maga a betegség szörnyű, mégis képes elhitetni velünk, hogy az élet természetes velejárója. Ugyan minden felhőtlen pillanatnak megvan az ára, de a küzdelem és a törődés sosem hiábavaló. Lehet tanulni ebből a filmből. Fájdalmas, de gyönyörű.
