Mindennapjaink rohanó életstílusa kevés lehetőséget nyújt testi és szellemi egészségünk, benső békénk fenntartására. Egyre többen teszik fel a kérdést, hogy ez a tempó, ez az életvitel, amelyet követünk, s az a világszemlélet, amellyel környezetünket csak egy kihasználandó (majd használat után eldobandó) objektumnak tekintjük, vajon jó irányba vezet-e bennünket. A gondolkodó ember természetes reakciója ez, s a felerősödő változtatni akarás az, amelynek köszönhetően Magyarországon is sok százan és ezren fordulnak a misztikus India önmegvalósítást és belső harmóniát tudatosan kutató ősi lelki hagyománya felé, amelyet egyszerűen úgy neveznek, jóga.

A jóga valódi célja
A jóga tradicionális tanításai azokhoz az óind lételméleti irányzatokhoz tartoznak, amelyek hosszú évezredek óta a létező világ és az emberi lét legfontosabb kérdéseire keresik a választ. A jóga kifejezést etimológiailag többféleképpen lehet magyarázni. Első legfontosabb jelentése kapcsolatot, minden létező forrásával, Istennel történő összekapcsolódást jelent. A jóga szó másik jelentése az elme összpontosítása, megfegyelmezése, amely által az ember képes a lényegtelen dolgok figyelmen kívül hagyására és a lényegesekre való odafigyelésre. Az idők folyamán bizonyos tanítók az egyik, mások pedig a másik jelentést hangsúlyozták attól függően, hogy a jóga testi aspektusát tekintették fontosabbnak, vagy pedig e hagyomány lelki, teisztikus oldalát, Istent, mint a legvégső elérendő célt (parama gatih). A védikus irodalom (Katha Upanisad 1.3.11) kijelenti: semmi sem magasabb rendű célja a jógának, mint a Legfelsőbb Istenség hajléka – purusan ná param kincsit sza kastha parama gatih.

A jóga szó egy olyan folyamatra utal tehát, amelyben az ember a teste és az elméje szabályozása által megismeri saját eredeti önvalóját és a Legfelsőbb Személyt. Milyen csodálatos dolog is megérteni azt, hogy önvalónk egy eddig általunk teljesen ismeretlen transzcendens dimenzió része, s hogy az eredeti természetünk szerint az örök boldogság és béke az, ami legjobban jellemez bennünket. Ezeknek a céloknak a megvalósítása érdekében a jóga szentírásai többféle folyamatot javasolnak, amelyeket manapság különböző utaknak gondolnak az emberek, de amelyek valójában ugyanazon cél elérésének különböző eszközei, illetve lépései. Lépcsőfokok ezek, amelyek a törekvő és őszintén kereső embereket fokozatosan, egyre magasabb tudatszintre emelik, s vezetik el életük legnagyobb és legizgalmasabb felfedezéseihez. E felfedezések a közönséges tekintetek számára láthatatlan csodákat tárnak fel, olyanokat, amelyeknek megpillantása különleges ajándék. Ahogy a Bhagavad-gítá írja: „Ami minden lény számára éjjel, ébredés az a fegyelmezett embernek, míg az élőlények ébrenléte a bensőt látó bölcsnek éjszaka” (Bg.2.67).

Vaisnava jógamester képzés a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán
A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola India lelki bölcsességét a vaisnava teológia szemszögéből mutatja be szisztematikusan. 2009 szeptemberétől azonban a teológusok mellett elindult a vaisnava jógamesterek képzése is. A felvételt idén is meghirdetik (részletek: www.bhf.hu). Az érdeklődők itt megismerhetik a jóga minden aspektusát és az összes irányzatát.

A jóga irányzatai
Bár India ősi jógairodalma nagyon sok jógatípusról beszél, alapvetően négy fő irányzatot kell megemlítenünk. Ezek: a karma-jóga, vagyis az önzetlen cselekedetek jógája, a dzsnyána-jóga, vagyis a transzcendentális tudás folyamata, Patandzsali nyolcfokú astánga-jóga (rádzsa-jóga) rendszere, és végül a bhakti-jóga, vagyis a szunnyadó istenszeretet felébresztésének és Isten szolgálatának jógája.
A cselekedetek jógája (karma-jóga) a Legfelsőbb Úr örömére és az emberiség javára végrehajtott cselekedeteket jelenti. Mindeközben az egyén az önérdekeit részben, vagy teljesen a háttérben tartja. Ennek a folyamatnak az őszinte gyakorlása számos kedvező tulajdonságot (önzetlenséget, lemondást, együttérzést, őszinteséget, odaadást, szeretet stb.) fejleszthet ki a lelki törekvőben. Könnyen beláthatjuk, hogy e tulajdonságok elengedhetetlenek a jógában való fejlődéshez.

A transzcendentális tudás jógája (dzsnyána-jóga) az anyagi világ, a lélek és Isten tanulmányozását jelenti. A folyamat célja, hogy a lelki tudás segítségével a jógi kiszabadulhasson az fizikai világból, a születés és halál körforgásából (szamszára). A Bhagavad-gítá (4.36-37.) így ír: „Még ha a bűnösök legbűnösebbjének tekintenek is, képes leszel átszelni a szenvedések óceánját, ha helyet foglaltál a transzcendentális tudás hajóján. Óh, Ardzsúna! Amint a lobogó lángok között hamuvá ég a fa, úgy hamvasztja el a tudás tüze az anyagi cselekedetek minden visszahatását.” Ez az idézet nyilvánvalóvá teszi, hogy a lelki tudás egy jógát gyakorló személy számára elengedhetetlen kincs.

A nyolcfokú jóga (astánga-jóga) rendszere a gyakorlatok nyolc lépcsőfokát tartalmazza, amelyek felébresztik a lélek transzcendentális tudatát, és amely által a jógi felülemelkedhet az anyagi kötőerőkön (gunák).
A „jógalétra” lépései: az 1.) egyetemes erkölcsi irányelvek elfogadása (az erőszak-nélküliség, az igazsághoz való hűség, a lopástól való tartózkodás, a szexuális önkontroll, és az anyagi gyűjtögetéstől való mentesség), 2.) az önfegyelem általi megtisztulás gyakorlatai (a tisztaság, a megelégedettség, a lemondás, az önvaló tanulmá¬nyo¬zása, valamint Isten iránti odaadás), 3.) a különböző ülő és egyéb testhelyzetek (ászanák) gyakorlása, 4.) a légzés szabályozása (pránájáma), 5.) az érzékek visszavonása és irányítása (pratjáhára), 6.) a koncentráció (dhárana), 7.) a meditáció (dhjána) amely koncentrációnak egy fejlettebb állapota és végül 8.) a lelki elmerülés (szamádhi).

Az istenszeretet jógája (bhakti-jóga) az a folyamat, amelyben az ember aktív szolgálattal, mély meditációval és Isten szent neveinek éneklésével (mantrázás) feléleszti Isten iránti szunnyadó szeretetét. Tökéletesen megvalósítja önnön lelki mivoltát és a Legfelsőbb Személlyel való kapcsolatát. A bhakti, vagyis az odaadó istenszeretet szintjén az ember Isten akaratát és az Ő szolgálatát helyezi az élete középpontjába. Az előző három jógafolyamat az önzetlenség, a transzcendentális tudás valamint az érzékek- és az elme szabályozására való készség kifejlesztésével felkészítik az embert erre az Isten iránti odaadásra, a bhakti-jóga gyakorlására. A bhakti folyamata nemcsak abban segít, hogy a jógi megszabaduljon a születés és halál körforgásából (szamszára), s hogy elérje a transzcendentális (Brahman) szintet, hanem abban is, hogy a gyakorló végül elérje Isten legmagasabbrendű lakhelyét (paramam padam), amely az élőlény eredeti otthona. Főiskolánk fő törekvése e jógafolyamat megismertetése hallgatóinkkal.

Gaura Krisna dász
(Dr. Tóth-Soma László)
(Fotók: www.bhf.hu)