Ennek köszönhető, hogy nézők, olvasók, rádióhallgatók – mert a könyvalakban megjelent naplóból rádiójáték is készült –, tízezrei szembesülhetnek egy harmincas nőnemű kétségeivel, gyötrelmeivel és örömeivel, különös tekintettel a párválasztás nehézségeire elidegenedett világunkban. Bridget Jones feltehetően azért lett népszerű kulturális fogyasztási cikk, mert a maga részéről megtestesíti azt – az eléggé elterjedt – nőtípust, amelyik abszolút emberből van, nincsenek rendkívüli igényei, csak egy kicsit szeretne már boldog lenni, ha lehetséges. Ez nagyjából annyit jelent, hogy szerelemre vágyik. Viszont van neki kisebbségi komplexusa, meg épphogy tolerálható külseje, ezektől aztán elnehezül a realizálás. Vagyis ha nőnemű nézi a filmet – olvassa könyvet stb –, örömmel ismer magára, ha férfi, akkor szintén örömmel veszi tudomásul, hogy a nők is azt akarják amit ő, csak másképp. Innentől érthető, miért válik a mű szinte kultuszdarabbá: minden ember boldog akar lenni.