Nagyvárosi lányként mennyire volt nehéz meghozni a döntést, hogy feladd a régi, kényelmes életed és leköltözz egy tanyára? Az elején, nem gondoltad, hogy rossz döntést hoztál?
Én azért költöztem tanyára, mert szerelmes lettem Dávidba, aki most is a barátom és együtt visszük a Remény Farmot is. Másképpen engem nem lehetett volna rávenni erre. Az előző énem egyáltalán nem lett volna nyitott erre az életformára. Az első kis tanyánk Somogyban volt, ott három hektáron gazdálkodtunk. Egy nemzeti park vett minket körbe, ezért nem tudtunk tovább terjeszkedni. Három évig önfenntartással foglalkoztunk, megépítettünk magunknak egy saját univerzumot. Idővel rájöttünk arra, hogy ez nem elég. Feltettük magunknak a kérdést: jó, hogy nekünk mindenünk megvan, de mi lesz a világ többi részével? Mi lesz a klímaváltozás következményeivel, a Földünkkel? 2019 tavaszán úgy döntöttünk, azért, hogy a tetteink sokkal többet nyomhassanak a latba, nagyobb területen kell gazdálkodnunk. Amikor megszületett a döntés, egyik napról a másikra elköltözünk.
Hogyan esett a választásotok Bekölcére, Eger mellé?
Heteken belül megtaláltuk ezt a tanyát, ez volt az egyetlen hely, amit mind a ketten megnéztünk és azonnal beleszerettünk. Most Heves megyében, Bekölcén lakunk egy gyönyörű szép völgy közepén, egy patkóformájú dombgerinc vesz körbe minket. Április elsején érkeztünk meg lakókocsival, és rá pár napra már jött is az első csibecsoport. Az első perctől kezdve dolgoztunk, annyi volt a munka, hogy alig tudtuk magunkat utolérni. Kilenc hónapig kempingeztünk, amit valljuk be, 4-5 hónap után meg lehet unni. Az első év nagyon húzós volt. Tavaly még több munkánk lett, mint az első évben, de már van saját otthonunk rendes hálószobával, fürdőszobával. Vettünk egy kis mobilházat, ez már nagy luxusnak számít a kezdetekhez képest.
Jártok be néha nagyvárosba, vagy teljesen elszakadtatok a civilizációtól?
Mivel gazdálkodunk - jelenleg csirkehúst állítunk elő eladásra, de a jövőben marhahússal szeretnénk majd foglalkozni - tavasztól őszig tudunk tart a nagyüzem. Március elején megjönnek a kiscsibék, májustól kezdődik a vágási szezon. Onnantól kezdve, hogy van termékünk, van hús, hetente járunk fel Budapestre, illetve Egerbe, ott adjuk el a húst. Ilyenformán megmaradt a kapcsolat a nagyvárossal. Sajnos mindig rohanunk, de Egerben néha megengedjük magunknak, hogy beüljünk egy szép étterembe, sétáljunk, fagyizzunk egyet. Nekem nagyobb igényem van erre, mint Dávidnak, de egy átlag nőhöz képest kisebb az igényem a városi léthez, a szociális interakcióhoz. Introvertáltabb vagyok az átlagnál.
Mesélj egy kicsit a farmotokról! Miben más ez, mint egy klasszikus gazdaság?
A regeneratív mezőgazdaság, a holisztikus legeltetés elvei határozzák meg a tevékenységünket. Egy globális szervezetnek, a Savory Institute-nak vagyunk a tagjai, tőlük tanultunk, azóta is hozzájuk járunk képzésekre. A magyarországi képviselőjük vagyunk. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a módszer, amivel gazdálkodunk nemcsak fenntartható legyen, hanem regeneratív is. Minden lépésünkkel óvjuk a talajt, arra törekszünk, hogy a lehető legtöbb szenet megkössük a légkörből, mert a talajrombolás a klímaváltozás egyik legerőteljesebb mozgatórugója. Jelenleg azért foglalkozunk csirkékkel, mert ez az a jószág, aminek viszonylag gyors az életciklusa, így tudunk minél hamarabb értéket adni a vásárlóinknak. Ez a garancia arra, hogy pénzügyileg is fenntartható legyen a tanya, de hosszabb távon mindenképpen marhákkal szeretnénk foglalkozni. Rengeteg dimbes-dombos terület vesz körül minket, kizárólag csak legelésre alkalmasak, gépekkel, traktorral nem lehet rajtuk semmit sem csinálni. Ezért is választottuk ezt a helyet, ebben az elhagyatott területben megláttuk a lehetőséget.
Hogyan tanultatok meg állatokkal bánni? Városi környezetben nőttetek fel, a csirketartást még hírből sem ismertétek.
Nagyrészt önképzéssel, rengeteg könyvet olvasunk. Dávid az, aki sokkal mélyebben elmerül ezekben a témákban, én inkább hozzá csatlakozom. Van egy farm Svédországban, ahol sokat tanultunk. Amikor úgy döntöttünk, hogy tojó tyúkokat akarunk tartani, elmentünk hozzájuk egy hosszú hétvégére, ahol mindent megtanultunk a tartásukról, a vágásról, a feldolgozásról. Akkor még egyáltalán nem gondoltunk arra, hogy tyúkot vágjunk, Dávid 6 évig vegetáriánus volt, én a mai napig is kevés húst fogyasztok. A képzés végére megváltoztattuk a véleményünket. Olyan gyönyörűen mutatták be, hogyan lehet ezeket a húscsirkéket emberségesen tartani, nevelni, olyan életet biztosítani nekik, amelyben, mint állat be tudnak teljesedni és egy kíméletes véget adni nekik. Életem első csirkéjét ott vágtam le, azonkívül, hogy másfél napot bőgtem utána, mégis egy pozitív élmény volt. Amikor hazajöttünk, 30 csirkét vettünk magunknak, azt gondoltuk, ez mégis jobb, mint ipari húst fogyasztani. Felneveltük, levágtuk őket és arra jutottunk, meg tudjuk csinálni. Néhány hónap múlva átköltöztünk ide és magasabb szintre emeltük a csirketartást.
Magyarországon mások is gazdálkodnak így?
Egyelőre kevesen vagyunk, ott van például, rajtunk kívül, a Táncoskert, de szeretnénk, ha minél többen elmennének ebbe az irányba, mert ebben látjuk a jövőt. Ennek a gazdálkodási formának az a csodája, hogy a talaj több szenet köt meg a legelő állatokon és a füvön keresztül, mint az a mennyiség, amit maga a hústermelés folyamata bocsájt ki, beleértve a szállítást, a feldolgozást. Ilyenformán nem, hogy karbonsemlegesek, hanem karbonnegatívak vagyunk. Ezzel sokat lehet tenni a klímaváltozás visszafordításáért. Itt a kulcs a kezünkben, szeretnénk minél több emberhez eljuttatni. Sajnos, azon már rég túl vagyunk, hogy hagyjuk békén a természetet, majd lesz valahogy. Nekünk kell tenni azért, hogy a negatív folyamatok megforduljanak.
Régebben ruhatervezéssel foglalkoztál, a közösségi médiában most is gyakran posztolsz fotókat, amelyeken nagyon különleges, stílusos szetteket viselsz. A hétköznapokban gondolom inkább macinaciban dolgozol az állatokkal.
Mackónadrágom nincs, egyáltalán nem hordok nadrágot. Van néhány rövidnadrágom nyárra, de azok inkább fürdőruha alsó funkciót töltenek be. Mikor Somogyba költöztünk és elfogadtam, hogy tanyasi lány leszek, eltettem a ruháimat és akkor tényleg mackónadrágban dolgoztam. De egyre rosszabbul éreztem magam ettől, s rájöttem, hogy ez nem mehet így tovább. Tudom, nem mindenki lételeme az öltözködés, de nekem fontos, hogy nőiesnek érezzem magam. A megjelenésem nagyon sokat tud dobni a hangulatomon. 10 évig néptáncos voltam Nagyváradon, rengeteg népies próbaszoknyám volt. Úgy döntöttem, ezeket fogom hordani munka közben. Nagyanyáink is szoknyában voltak, valahogy nekik is sikerült szoknyában gazdálkodni. Mackónadrág kuka, egyik napról a másikra átmentem szoknyás fazonba. Azóta télen-nyáron szoknyában vagyok. Vannak téli szövetszoknyáim, nyári vászonszoknyák, ha kell alsószoknyát is hordok, vagy kötényt és fejkendőt. A hajamat szinte minden nap fejkendővel védem.
Szoktál még ruhát tervezni és varrni?
Igen, de nem azokban a ruhákban dolgozom. Ha új ruhára van szükségem a munkához, általában turkálóból szerzem be. Amiket magamnak varrok, azokat akkor viselem, amikor Egerbe megyek, vagy amikor fotókat készítek magamról. Gyönyörűen felöltözöm, kisminkelem magam, kimegyek a hegytetőre, lövök magamról néhány képet és kiteszem az Instagram oldalamra. Megteremtem magamnak az alkalmat, hogy megmutassam őket a nagyvilágnak.
Ezt is olvasd el!
