Kate és Leopold bizony egymásba szeretnek, ami azért meglepő és nem várt fordulat, mert több, mint száz év van köztük. Erről persze sokaknak eszébe juthat, hogy manapság már nincsenek időkorlátok férfi és nő viszonyában, de a száz év azért mégis csak sok első ránézésre, akármilyen szempontból is.
Nem csigázom az olvasót, szó sincs a Káma Szútra speciális különkiadásáról, és még gyógyszergyártó sincs a film szponzorai közt, mindössze az idő rejtélyes kapui nyílnak meg a szerelmespár előtt, erről többet nem is mondanék.
Amit még jelezni szeretnék előre, ez egy szép, megható és tanulságos film, melyben az idősíkok összecsúszása okán, a férfinép újfent rádöbbenhet, bizony-bizony az udvariasság, a tapintat, a jómodor sokat nyom a latba a leány kezének elnyerésért folytatott áldatlan küzdelem folyamában. És a hölgykoszorú is fellélegezhet: nem muszáj rafináltnak, minden hájjal megkentnek, praktikák tudójának lenni ahhoz, hogy valaki nőként számításba jöhessen. Elég, ha természetesen az.
A Kate és Leopold nem több, mint játékos, kosztümös tanmese férfi és nő örökös egymástkereséséről, a boldogság akarásáról, valamint arról, hogy akik egymásnak vannak teremtve, azok egymásra is találnak, mégha ezért olykor le is kell győzniük tér-és időiszonyukat.
