Európa keresi a helyét a világban, mint ahogy mi magunk is! Ezért is írja Kepes András, hogy úgy érzete: az elmúlt évek történései azt mutatták, újra kell gondolnia mindazt, amit eddig életről, halálról, szeretetről, gyűlöletről, szerelemről, családról, hitről, evésről, öltözködésről gondolt. Ennek összegzése ez a könyv.
" Az Európát megrázó menekültáradat és terrorhullám azután vándorolt be az idegrendszerünkbe (illegálisan persze), hogy belevágtam ebbe a könyvbe. Eredetileg csupán a különböző kultúrákról, hitekről, szokásokról akartam írni, mert gyerekkoromtól ezek határozták meg a gondolkodásomat, később a pályámat is. De képtelen voltam szabadulni az apró gyerekeikkel az országúton araszoló, pályaudvarokon vagy árokparton éjszakázó, menekülő családok látványától. A partra vetett gyerekholttestek, a zsúfolt kamionba fulladt emberek hullahegyeinek megrázó híradóképeitől. És különösen a felszakadó indulattól, amit az országhatárokon át özönlő menekültek az emberekből kiváltottak. ...Napjaink migrációs félelmeinek árnyékában már nem sok szó esik arról, hogy a 19. második, és a 20. század első felében a megélhetési gondok elől menekülve közel 60 millió európai, köztük mintegy két és félmillió magyar vándorolt ki főként az Amerikai Egyesült Államokba.
A többiek pedig Kanadába, Argentínába, Brazíliába, Ausztráliába, Új-Zélandra és Dél-Afrikába. Az ENSZ-statisztikák szerint jelenleg ugyanennyi migráns kényszerült otthona elhagyására. ...Az emberek mindig ellenségeik, a nyomor vagy a klímaváltozás elől menekülve, családjuknak és maguknak jobb életet remélve vették nyakukba a világot. ... A kutatások azt jósolják, hogy akarjuk, vagy nem, hosszabb távon kell berendezkednünk a népvándorlásra."
Kepes András mondatai arra figyelmeztetnek, hogy józanul, de kellő humorral kell figyelni a körülöttünk működő világot, mert a korábban látottakat, hallottakat, tanultakat új gondolatok szövik át. Lehet róla nem tudomást venni, de azok bizony itt vannak. "Tudom, végső válaszok nincsenek, csak végső kérdések - ez a könyv is csupán amolyan szubjektív pillanatkép." - így zárja Világkép című könyvének ajánlóját az író.
