Tárcsás mosógép, kismotorváz, lakatok, kulcsok, személyazonosító okmányok. Elég vegyes felsorolás, egy valami azonban közös bennük, valamennyit a budapesti csatornában találták a Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) munkatársai.
Minden belekerül a csatornába, ami a mindennapi élet kelléke. Sőt, az aktuális slágertermékekről is pontos képet kaphatunk: megtudhatjuk, milyen borotvatípus a menő, milyen gyógyszertapaszokat és egyéb egészségügyi termékeket használnak az emberek. Mondhatjuk azt is, hogy minden a csatornába kerül, ami lefér a csövön. Ez azonban a kevésbé érdekes része a dolognak. Mint Bátori Mariannától, az FCSM szóvivőjétől megtudtuk, előfordult, hogy nyílt vízfolyásokban pianínót vagy motorkerékpár-vázat találtak a társaság munkatársai. Sőt arra is volt példa, hogy régi tárcsás mosógép okozott dugulást a csatornahálózatban.
Volt olyan eset is, amikor a szennyvíztisztító telepre érkezett személyazonosító igazolványt a telepen dolgozó munkatárs hazafele személyesen adta vissza a lakhelyéhez közel lakó tulajdonosának.
Több alkalommal mentettek meg az FCSM dolgozói csatornába esett kutyát, ezek többsége menhelyre került, de van olyan kutyus, akit örökbefogadott a megmentője. Időnként díszhalak és ékszerteknősök is felbukkannak a hálózatban, ezeket az állatokat a telep dolgozói veszik pártfogásba, jó néhányat felneveltek már.
A társaság központi ügyeletére évente 20-30 alkalommal érkezik olyan hívás, amelyben a víznyelőkbe esett kulcs, mobiltelefon kihalászásához kérnek segítséget. Ezek a tárgyak menthetők, hiszen a víznyelők úgy vannak kialakítva, hogy száraz időben ki lehet pecázni a beléjük ejtett értékeket.
Az FCSM központi ügyeletvezetője, Tóth Géza korábbi munkakörében – a tisztítási csoportnál – gyűjtötte a csatornarelikviákat. Kollégái jóvoltából érdekesebbnél érdekesebb tárgyakra tett szert, többek között számos evőeszközre, konyhai felszerelésre, szalvétagyűrűre, cigarettatárcára. Ezek közül mára már csak az érdekesebb darabokat őrizte meg. Vannak egészen különleges leletei is, mint például a stüszivadász kalapot formázó fémhamutartó, a tűzoltósisak formájú rézcsengettyű, de néhány lakat, pénzérme, ezüstkanál, golflabda is gazdagítja a gyűjteményt.
Fennmaradtak különféle történetek is, amelyek szájhagyomány útján terjednek a társaságnál, bár igazságtartalmukra nincs bizonyíték – tudtuk meg a szóvivőtől. Az egyik legérdekesebb Horthy Miklóshoz kapcsolódik. A fáma szerint a kormányzó felesége az egyik Duna-parti szállodában belemosta a mosdótálba a gyémántköves gyűrűjét, s az a csatornába került. A Főpolgármesteri Hivatal illetékes ügyosztálya feladatul kapta az ékszer előkerítését. Meg is lett a gyűrű, méghozzá a Duna-parti főgyűjtő padkáján találta meg az egyik csatornatisztító munkás. A becsületes megtaláló visszaszolgáltatta az ékszert és még csak jutalmat sem kapott érte.
A másik történet szerint a 60-as években az egyik csatornamunkás több aranypénzt talált egy bőrszütyőben. A filmekben látott módszerrel, azaz az érmék harapdálásával bizonyosodott meg az pénzdarabok nemesfémtartalmáról. Napokig büszkélkedett vele a törzshelyéül szolgáló talponálló személyzetének. Amikor eljutott a numizmatikushoz, hogy eladja a félmaréknyi pénzérmét, a becsüs ötezer forintot ajánlott az érmék darabjáért, majd sűrű fejcsóválások között közölte: tízszer ennyit adnék, ha nem lennének ilyen csúnyán összeharapdálva.
Állítólag réges-régen, kézi csatornatisztítás során egy fémkazettát találtak a munkások a csatornában, feladták az egyik kollégának mondván, félóra múlva befejezik a munkát, akkor megnézik, mit rejt a kazetta. A munka végeztével már csak hűlt helyét találták a kazettának és a kollégának, egyiket sem látták viszont soha többé, így csak találgathatták mi volt a dobozban.
Bátori Marianna elmondta, napjainkban már nem találnak ilyen kincseket. Ennek az az oka, hogy a 80-as évek végére, a 90-es évek elejére megtisztították a hálózatot az évtizedek során felgyülemlett üledéktől. Napjainkban rendszeressé vált a csatornák tisztítása, és a korszerű, zártláncú technológia sem kedvez a kincsvadászatnak.