Uff! - kiáltott az indián a dombtetőről harmadszor is. És akkor Kovács Béla Lajos visszakiáltott neki a partról: Most már uff te! Bárha mindannyian pöszék lennénk.
Mert ufni jó. Ha fáradt vagy, azért, ha jókedvű, azért. Amit tudunk, egy csepp. Amit nem, az az óceán - mondta volt, egy meglehetősen szárazföldi ember Isaac Newton. Amikor benn vagyunk a vízben, valójában legősibb állapotunkat idézzük fel akaratlanul. Az őstengert, amelyből a Föld vétetett, s az anyaölt, a magzatvizet, amelyben ringatództunk. Aki otthon érzi magát a vízben, annak eggyel több esélye van, hogy jól érezze magát az életben.
Mert úszni, annyit jelent, mint önmagunkat dajkálni. S van-e nagyobb ajándék, mint fél órára, órára visszaidézni a teljes felelőtlenség, a befogadni tudás és tökéletes biztonságérzet szentháromságát. Biztos van. De sokan ezzel is megelégednének. Mondhatni, az lenne a normális, ha olyan világban élnénk, ahol erőnk-energiánk java részét nem önvédelemre, túlélésre és felelős gondolkodásra fordítanánk. Miért is ne élhetnénk úgy, mint amikor úszunk. Lazán, könnyedén, sodródva az áramlattal, könnyed mozdulatokkal irányítva magunkat.
Ufni jó. A víz befogad, elfogad, sőt eltakar. Tempózhatsz, fröcskölhetsz, lehet kint és bent a fejed, ufhatsz háton, mellen, gyorsban, pillangózhatsz, vagy átmehetsz kutyába, kapaszkodhatsz parafába, viselhetsz csuklón vagy a derekad körül biztonsági övet, a víz nem szól vissza. Csak mosolyog, körülölel és bátorít: érezd jól magad. Nem rajta múlik, ha mégsem sikerül. S mikor nem sikerül? Ha itt is teljesíteni akarsz. Ha az órát nézed és a távot, ha nem magadra és a vízre figyelsz, hanem a szembe úszókra. Amikor nem velük úszol, hanem nekik.
Ha jelen tudsz lenni a vízben, akkor mindez elhomályosul. Akkor csak az élmény van, a nyújtózkodás, a ritmus, a haladás boldogsága. A csobogás. És tested, lelked, szellemed kivirul, mint tavaszi mező a zápor után. És amikor kinn vagyunk a vízből? Az összes vizekből? Miért is ne élhetnénk úgy, mint amikor úszunk. Lazán, könnyedén, sodródva az áramlattal, könnyed mozdulatokkal irányítva életünket. Uff!
