Sok a félreértés, sok a fel nem tett kérdés az aszexualitással kapcsolatban. Ezeket tisztázza a Guardian cikke. Yasmin Benoit modell és aszexuális aktivista akkor szembesült azzal, hogy aszexuális, amikor a társai éppen rájöttek, hogy nem azok. „Mindenki elég aszexuálisnak tűnik, amíg a pubertás el nem éri. De én akkor se változtam, amikor eljutottam oda. Nem éreztem azt, amit a többiek. Más voltam” - emlékszik vissza.
A tinédzser ráadásul egyedül maradt az érzéseivel és gondolataival. Senki se hitt neki, amikor azt mondta, nem érdekli a szex. Olyan válaszokat kapott, hogy: 'valószínűleg csak bizonytalan vagy', 'biztosan molesztáltak', 'valld be, hogy leszbikus vagy'. De volt, aki egyenesen azt állította róla: 'pszichopata vagy és ezért nem tudsz normális kapcsolatokat kialakítani az emberekkel'.
Mindenkinek volt egy elmélete arról, hogy mi a baj Yasminnal, de senki sem fogadta el azt az egyszerű tényt, hogy természeténél fogva nem érez szexuális vonzódást mások iránt. Pedig ezzel nincs egyedül.
Becslések szerint a világ népességének egy százaléka aszexuális - bár egyesek szerint ez a szám magasabb.
Benoit eltökélt szándéka az, hogy más aszexuális emberek ne érezzék magukat egyedül egy olyan világban, amelyben minden az élvezet és a vágy körül forog. "Társadalmunk egyre hiper-szexuálisabbá válik, és ez különösen kirekesztő lehet azok számára, akiknek nincsenek ilyen érzéseik, vagy nem akarják ezt az életet élni. "
Fontos az ismeretek átadása
Az aszexuális mozgalom ugyan fiatal, de gyorsan növekszik, és nemrégiben figyelemre méltó lendületet kapott. Tavaly szeptemberben jelent meg Angela Chen újságíró könyve, az Ace/Ász (így hívják Amerikában az aszexuálisokat).
Chem, aki maga is aszexuális, valós történetekkel világítja meg az irányultság számtalan árnyalatát. "Ahelyett, hogy belemerülnék a definíciókba, az emberek elolvashatják ezeket a sztorikat, és végiggondolhatják: vajon egyezik-e bármelyik az ő érzéseikkel" - mondja Chen.
Ez azért is fontos, mert nehéz felismerni az aszexualitást. Gyakran nevezik „elfelejtett” vagy „láthatatlan” irányultságnak, és ennek oka éppen az ismeretek hiánya. Egészen a közelmúltig orvosi kérdésnek tekintették, vagyis betegségnek. Sőt, megkapta azt a nem túl kedves címkét is, hogy ez egy, az internet által terjesztett divathóbort, de a való életben nem létező probléma.
Pedig ez a „keresztes hadjárat” a megismertetésért és elfogadásért már 2000-ben elindult, amikor David Jay, egyetemi hallgató, létrehozott egy weboldalt, hogy kapcsolatba lépjen olyanokkal, mint ő. Amikor ugyanis felfedezte magában ezeket a jegyeket és rákeresett a témára, csak növényekről és amőbákról szóló cikkeket talált. Ezért elindította az Asexual Visibility and Education Network oldalt (AVEN), amely a legnagyobb aszexualitással foglalkozó platform, mintegy 120 000 taggal.
Jay-hez csatlakozott fiatalabb aktivisták egy lelkes csoportja, akik előadásokat tartanak, könyveket írnak, podcastokat csinálnak és YouTube-csatornákat működtetnek. Megmutatják, hogy lehet teljes életet élni szex nélkül is, és bár ők valóban csak egy kisebbség, bőven van mit tanítaniuk a társadalom többi tagjának. Például arról, hogy az alloszexuálisok - vagyis mindenki, aki irányultságtól függetlenül valaki iránt képes vágyat érezni - hogyan keverik össze a szexet, a romantikát és az intimitást. Vagy arról, hogy egy (szexuális) élettársi viszony automatikusan magasabb helyre kerül a társadalmi megítélésben, mint egy plátói kapcsolat. Az ilyen párokra gyakran úgy tekintenek, hogy ők ’csak barátok’, és semmilyen módon nem érvényesíthető a közös életük a törvényekben – noha ezek az emberek akár jóval tartalmasabb és mentálisan minőségibb szinteken mozognak, mint alloszexuális társaik.
Az aszexualitás sokszínű
Az egyik legnagyobb nehézség, amellyel az aktivisták gyakorlatilag minden áldott nap szembesülnek az az, hogy másoknak érthetően el kell magyarázni, valójában miben is rejlik az aszexualitás lényege.
Csak egyetlen példa: a szexuális és a romantikus vonzalom két különböző dolog. És bár sok ász - például Benoit is -, aromantikus, vagyis nem érdekli őket a romantikus kapcsolat, mások másként érzik magukat.
Chen biromantikus (mindkét nemhez romantikusan vonzódik), és tartós kapcsolatban él a barátjával, akivel szexel is. Ugyanakkor azt mondja, ezt csak érzelmi okokból teszi, hogy közel érezhesse magát hozzá, miközben alapvetően így vélekedik: "Életem hátralévő részében cölibátust is fogadhatnék, és úgy is tökéletesen boldog lennék. Számomra az aszexualitás nem arról szól, hogy valaki mennyit szexel a partnerével, a szexualitás szerepe szerintem abban áll, hogy hogyan éljük valójában az életünket. Soha nem gondolok arra, hogy valaki szexuálisan vonzó-e a számomra, ez – bármilyen hihetetlen – meg sem fordul a fejemben. Még sosem kívántam senkit"
Chen szerint az szexualitás arra is alkalmas, hogy tisztább képet alakíts ki önmagadról, egy olyan látószög, mely hozzásegít ahhoz, hogy a szexuális orientációdat félretéve tekints magadra.
A mozgalom aktivistái ugyan azt hangsúlyozzák, hogy gyakorlatilag az teljesen rendben van, hogy nem szexelnek, de arra mégis mindig nagyon odafigyelnek, hogy ez az üzenetük nehogy félreérthető legyen, azaz ők nem propagálják a cölibátust (ezzel a szóval egyébként a papi nőtlenséget szokták jellemezni), és nem is ítélik el azt, akinek a szex fontos az életben.
Az LMBTQ + közösség is furcsán viszonyul az aszexuálisokhoz, hiszen kérdés, hogy valóban közéjük tartoznak-e az ászok? Hiszen, egy a szexualitást különböző módon, de azt ténylegesen megélő csoportba hogyan férnek bele azok, akik számára a szex gyakorlatilag indifferens?!
Teljes élet szex nélkül?
Yasmin Benoit választott foglalkozását, a modellkedést sokan furcsállják, azt kérdezik, hogyan lehetséges, hogy egy aszexuális ember dögös holmikat reklámozzon?
Benoit válasza erre részben az, hogy a szex bizonyos formáit nem veti el, vagyis például maszturbál; másrészt pedig úgy tartja: neki csak egy feladata van, hogy a merész ruha, amit visel, vonzó legyen egy potenciális vevő számára.
Yasmint eredetileg az sarkallta aktivizmusra, hogy felismerte, feketeként és aszexuálisként hiába kesereg azon egymagában odahaza, hogy nem találkozik hozzá hasonlókkal. Rájött: ki kell lépni a négy fal közül és cselekedni kell!
Így ma már ő a társalapítója az április 6-án, első alkalommal Londonban megtartandó Nemzetközi Aszexualitás Napnak, egyetemi előadásokat tart és létrehozta a This is What an Asexual Looks Like közösségi fiókot is (ami szabad fordításban talán úgy adható vissza, hogy Ez az, ahogyan egy aszexuális kinéz).
Az angolszász országokban nagyon kedvelt televíziós műfaj, a sitcom (szituációs komédia) sorozatai eddig nem arról voltak különösebben ismertek, hogy sok aszexuális karakter lett volna bennük; a műsorok producerei talán úgy vélték, hogy a történetek kevésbé érdekesek, ha nem tartalmaznak romantikát, vagy szexet, mára azonban ez a gyakorlat is kezd megváltozni.
A magyar Válótársak című sorozatban viszont foglalkoztak a témával: a Scherer Péter által alakított figura került kapcsolatba egy aszexuális doktornővel, akit Kovács Patrícia alakított.
Hogy hol vannak az aszexualitás határai? David Jay 2017-ben összeállt egy heteroszexuális párral, és azóta együtt nevelnek egy kislányt. Azt mondja, bár tudja magáról, hogy soha nem fog megélni szexualitást és a romantikus helyzetek is kerülni fogják, mégis ki meri jelenteni, hogy egy csodálatos és harmonikus családban él. „Ez az egész élesen rávilágít arra, hogy az emberi kapcsolatoknak mennyiféle útja, módja lehetséges” - mondja Jay.
Jay úgy látja, hogy azok a korábbi sztereotípiák, tévképzetek, vagy éppen előítéletek, melyek az aszexuális emberek megítélését eddig jellemezték, mára oldódni látszanak. Ma már egyre elfogadottabb, hogy az intimitást máshogy is meg lehet élni, nem kell hozzá szükségképpen testi kontaktus, szex, és egy gyereket fel lehet olyan családban is nevelni, melynek egyes tagjai az aszexuális közösségből kerülnek ki.
Ez a felismerés pedig pozitív hatással lehet a többi, egészen más szexuális irányultságú emberre is.
