Hátborzongató és ugyanakkor elhallgatott téma ez, hiszen nem nagyon szeretnek erről beszélni sem a szülők, sem a pedagógusok. Talán éppen azért, mert nem ismerték fel azokat a jeleket, amelyek segítségével rájöhettek volna, mire készül a tinédzser.

Igen, tinédzser, nem meglepő, hogy a fiatalkorúak közül a kamaszkorúak a legveszélyeztettebbek, tizenkét éves kor alatt elenyésző az öngyilkosságok száma.

De mégis, miből ismerhetjük fel, ha diákunk vagy gyermekünk arra készül, hogy eldobja életét? Mert jel mindig van, ilyenkor az áldozat akaratán kívül is segítséget kér a körülötte lévőktől.

1. A legkönnyebb természetesen felismerni a konkrét közléseket. Ilyenkor a gyerek érthetően kimondja, mi jár  fejében, a baj csak az, hogy nem tudhatjuk, mennyire is gondolja ezt komolyan. Lehet, hogy csak ezzel akarja elérni, hogy elmehessen a házibuliba, de mögötte lehet igazi probléma is. És persze ott vannak az esetleges korábbi öngyilkossági kísérletek, amelyeket mindig vegyünk komolyan! Nem biztos, hogy "kinövi" a gyerek!

2. Gond van, ha a tini elfordul azoktól az elfoglaltságoktól és emberektől, amiket és akiket addig nagyon szeretett.

3. Ha addigi iskolai teljesítménye nagyot romlik, és ha a tanár érzékeli azt, hogy órai aktivitása sem a régi.

4. Ha egyre kevésbé tudja uralmi érzéseit, agresszívabb, erőszakosabb.

5. Egyáltalán nem beszél a jövőről, terveiről, álmairól.

6. Elkezd erősen dohányozni, alkoholt vagy kábítószert fogyasztani.

7. Evési problémái vannak.

Persze mindezek csak külsőleg látható viselkedéses tünetek. Ha van valamilyen háttérismeretünk a gyerek lelkivilágáról, családi helyzetéről, sokkal többet tudunk meg. Ne féljünk ezekkel szembenézni akkor sem, ha az a bizonyos családi háttér pont mi vagyunk!

Az öngyilkosságot kiválthatja súlyos depresszió, nem megértő, agresszív szülői háttér, elutasított segítségkérés, csekély önbizalom, és bár ez meglepő, de nagyon erősen az öngyilkosság felé viszi az embereket az is, ha három éves koruk előtt súlyos eseményeket éltek át.

Egy amerikai kutatás érdekes összefüggésre hívta fel a figyelmet. Szerintük az antidepresszánsok gyerekeknél egyes esetekben öngyilkossági hajlamot alakíthatnak ki. Az esetek száma nagyon alacsony, úgyhogy nem kell rögtön leállítani a gyógyszer szedését, hiszen lehet, hogy attól csak még rosszabb lesz. Inkább forduljunk szakorvoshoz, aki ismerteti velünk az esetleges veszélyeket.

Mielőtt azonban furcsán viselkedő gyermekünkkel rögtön orvoshoz rohannánk, beszélgessünk el vele, nyugodtan, megértően, hátha elmondja problémáit. Mert a támogató családi háttérnál nincs fontosabb!