Az Osztrák–Magyar Monarchia – trónörökösének 1914. június 28-i szarajevói meggyilkolása miatt – július 23-án 48 órás ultimátumot küldött Szerbiának, amelyet visszautasítása után, öt nap múlva, július 28-án hadüzenet követett. Az a háború kitörése pillanatában sem volt biztos, hogy csupán egy lokális háború, vagy egy minden nagyhatalmat érintő világháború bontakozik ki belőle. Az európai nagyhatalmaknak már évtizedekkel a háborút megelőzően megvoltak a mozgósítási és háborús tervei. A katonai vezetők egy háború kitörése esetén minél előbb végre akarták hajtani a kidolgozott stratégiáikat, hogy a lehető leggyorsabban eldöntsék a konfliktust, és gyors győzelmet csikarjanak ki.
A világháború kitörésének tehát nem voltak kimondott agresszorai, "mindössze" arról volt szó, hogy ki tudja jobb színben feltüntetni saját háborújának jogosságát. A nagyhatalmak politikusai végig hűek voltak szövetségeseikhez és az azokkal kötött szerződéseikhez. Az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Magyarországról 3 és fél millió katona vonult hadba, közülük több mint 660 ezren estek el. Tíz, a világháborúban részt vevő hős került a Magyar Posta alkalmi bélyegblokkjának bélyegképeire:
(Forrás: elsovilaghaboru.com/centenariumiemlekbizottsag/hu/; wikipedia.hu)
