Tisztelt Pszichológusnő!Azért írok Önnek, mert tanácsot szeretnék kérni. 39 éves nő vagyok, 5 éve élek párkapcsolatban. Nagyon szeretem a párom, pedig nem mondhatnám, hogy boldog vagyok mellette. Van, amikor minden rendben megy, sokszor mondja, hogy szeret és el fog venni feleségül. Hetekig minden nagyon jó, kedves velem, figyelmes és elhalmoz mindennel, aztán valami történik, és egyszerűen felszívódik, nem veszi fel a telefont, napokig el sem tudom érni. Azt mondja, hogy fontos munkája van, amiről nem beszélhet ... ehhez képest, amikor belenéztem a telefonjába, azt láttam, hogy idegen nőkkel levelezget. Amikor kérdőre vontam, először nagyon mérges lett, és megfenyegetett, hogy elhagy. Kikönyörögtem nála egy második esélyt. Látszólag megbocsájtott, aztán megint eltűnt, nem vette fel a telefont, illetve kinyomott. Mit csináljak, szeretem őt, azt szeretném, ha működne a dolog, miben kellene változtatnom Ön szerint? Én igyekszem őt úgy szeretni, ahogy van, a hibáival együtt, de ez az állapot kikészít, sokat sírok emiatt. Mit tegyek?
Kedves Levélíró!
Nem könnyű olyan helyzetben lenni, amikor ennyi bizonytalanságot él meg maga körül az ember. Ön nem tudja kiszámítani a barátja viselkedését, ezért nem tud rá számítani sem. Megígéri Önnek, hogy feleségül veszi, azután hetekre eltűnik, más nőkkel levelezik, és jó eséllyel nem árulta el azt sem, hogy pontosan mivel foglalkozik. Úgy érzem, hogy talán azon lenne érdemes elgondolkodni, hogy mi az, amit nyújt Önnek ez a kapcsolat, mi az, ami Önt ebben a kapcsolatban benne tartja?
Azt írja, hogy szeretne megváltozni annak érdekében, hogy működjön Önök között ez a szerelem, ám arról nem írt, hogy miért érzi magát hibásnak ... És valójában persze nem is az a kérdés, hogy ki a hibás, hanem az, hogy mi a helyzet megoldása. Egy párkapcsolat egyik legfőbb értéke a kölcsönösség, az, hogy számíthatunk egymásra és megbízhatunk a másikban. Fontos érték az elfogadás is ... Létezik ugyanakkor egy népszerű, ám káros mítosz, ami gyakran benne tartja a feleket egy rosszul működő, bántalmazó párkapcsolatban, ez pedig az, hogy ha szeretem, mindent el kell tűrnöm az illetőtől. A "hibáival együtt szeretem" - hallom gyakran ezt a valóban nagyon szép gondolatot, és ez egészen addig követendő is, amíg nem élnek vissza vele. Lehet szeretni a másikat azért - vagy annak ellenére is -, hogy horkol, vagy makacs, mint az öszvér, esetleg társaságban túl harsány, vagy könnyen felkapja a vizet. Ám amikor valaki nem szavahihető, nem lehet rá számítani, bizonytalanságban tartja, becsapja a másikat vagy bántja ... ebben az esetben nem gondolom, hogy az a jó stratégia, ha mindezt az elfogadás és szeretet szent zászlaja alatt elnézzük neki. A cél nem az, hogy mindenáron a másikkal legyünk, hanem az, hogy kiegyensúlyozott, boldog életet tudjunk élni. Egy rosszul működő párkapcsolatban ez hosszú távon nem igazán lehetséges.
Úgy vélem, az Ön helyzetében, amit tenni érdemes, az az, hogy elkezdi megerősíteni az önbizalmát, önbecsülését. Ha ebben segítségre van szüksége, forduljon bátran pszichológus szakemberhez, akivel együtt körül tudják járni azokat a kérdéseket is, amiket az imént megfogalmaztam Önnek. Ehhez az önismereti munkához kitartást és sok sikert kívánok!
Üdvözlettel:
Szendrei Judit pszichológus
Az előző olvasói leveleket ITT OLVASHATJÁTOK:
