A légiót is megjárt családirtó bűnöző legutóbb akkor került az "érdeklődés" középpontjába, amikor a sátoraljaújhelyi börtönben megtámadta az őt felügyelő őröket.

Akkor rendkívül szigorú biztonsági intézkedések közepette átszállították a sopronkőhidai intézetbe. A fokozott elővigyázatosság nem volt túlzó, hiszen feljegyzéseiben többször célzott a szökésre. Akkor azt írták róla, hogy halállistákat készít, melyeken hol börtönőrök, hol pedig az őt elfogó rendőrök neve szerepel.

Ám most nem a listát, hanem a börtönévek alatt rajzolt grafikáit láthatjuk egy kiállításon, négy elítélt társa képeivel együtt.

 "A szerb fogvatartott engedélyezte(!) "művei" bemutatását, de arcát nem adta a kiállításhoz" - olvasom a hírt a megyei honlapon.

De láthattuk néhány képét egy pillanatra felvillanni az egyik kereskedelmi csatorna reggeli műsorában is. 

Azurák éppen egyik kissé Picasso stílusban készült "Magda képet" szorongatott, és próbált választ kapni a mindenkit foglalkoztató kérdésre:

- Vajon ez a fajta tevékenység igazi terápia-e az elítéltek és főleg a "halálosztó" számára? Elárulja-e a képek szín és formavilága a börtönlakó lelki állapotát?

Válaszként mindössze annyit kaptunk, hogy a rács mögötti alkotók kedvenc színe a zöld, amely mint tudjuk a nyugalom és a szabadság színe.

A műsorvezető arcán ekkor láttam némi döbbenetet, amikor a "Magda" alkotást vette szemügyre és ironikusan megjegyezte: - Ehhez képest ezen minden vörös!

A vörös színről pedig a legtöbb embernek  a vér jut eszébe....

Azért magam is megpróbáltam elképzelni az alkotó "művészt", amint speciálisan, vastagon hangszigetelt zárkájában, a padlóhoz erősített asztalon megszülető rajzával, éppen Picasso nyomdokain készül elindulni...

Nem hiszem, hogy a szobám falán jól mutatna bármelyik képe is. Vérfagyasztó álmaim lennének tőle...