A koronavírus örökítőanyagát vizsgáló legfrissebb magyar genomvizsgálatok összehasonlítják a tavaszi első, és a jelenleg zajló második COVID-19-járványhullámot, és rávilágítanak arra is, milyen vírusváltozatok terjednek jelenleg az országban. A projekt legfrissebb eredményei azt mutatják, hogy
„a SARS-CoV-2 fertőzés hazai második hulláma független a tavaszi járványterjedéstől: a jelenlegi járványügyi helyzet nem a tavaszi időszakban kialakult és lappangva terjedő fertőzési láncok folytatása, hanem a nyár közepén történt újbóli behurcolások eredménye”.
Terjedése során a SARS-CoV-2 koronavírus már rövid távon is mutációkat halmoz fel (módosulásának üteme nagyjából kéthetente 1 mutáció), melyeket a fertőzöttek szervezetéből mutattak ki a magyar kutatók. A mutációk követése pedig két okból is fontos:
- a mutációk időbeli és térbeli mintázata fontos információt ad a járvány terjedéséről. Az adatokból kirajzolódó ún. evolúciós törzsfa elemzésével megbecsülhető, hogy (legkevesebb) hány független vírus behurcolása történt, mi volt az egyes gócpontok földrajzi forrása és időpontja, de meghatározható a vírus terjedési üteme is.
- a mutációs mintázat képet ad a vírust befolyásoló genetikai változások megjelenéséről és terjedéséről is. Habár a jelenlegi ismereteink szerint a mutációk többsége nem befolyásolja érdemben a vírus biológiai jellemzőit, mégis vannak olyan genetikai módosulások, amelyek megváltoztatják a SARS-CoV-2 vírus fertőzőképességét vagy szervezetbeli viselkedését – például azáltal, hogy segítenek elkerülni az immunrendszer védekezését – így a betegség kórlefolyására is hatással lehetnek.
A védőoltások fejlesztése szempontjából mindez kiemelten fontos, ugyanis megjelenhetnek olyan génváltozatok, amelyek ellenállóvá (rezisztenssé) teszik a vírust az oltással szemben – mutatnak rá a kutatók, s hozzáteszik:
„A mutációk hasonló problémát okozhatnak a fertőzés által kialakított védettségünk, vagy az ún. antitest-terápia eseteiben is.”
Ha ugyanis a terápiás célpontként szolgáló vírusantigén-fehérje jelentősebb változáson megy át egy génmutáció következtében, akkor az addig eredményesen alkalmazható antitestek hatásosságának romlásával vagy akár hatásvesztésükkel is szembesülhetünk.
„Ennek a folyamatnak a következtében nagyobb eséllyel eshet át valaki újabb fertőzésen, a korábbi vírusváltozatokkal szemben kialakult védettség ellenére, legyen az oltás vagy korábbi fertőzés következtében kialakult védelem.”
A kutatócsoport eddig 265 hazai vírusváltozat genetikai feltérképezését végezte el: a tavaszi járványhullám során 85, míg az őszi, második hullámban 188 koronavírus-mintát vontak be a vizsgálatba.
Az elemzések alapján kideríthető, hogy melyik hazai vírusváltozat melyik másikkal mutat közelebbi rokonságot és a legutóbbi közös ősük vajon jelen volt-e már Magyarországon. A vírusváltozatok ez utóbbi csoportját hazai “kládoknak” nevezzük.
A tavaszi hullámból vizsgált 85 minta elemzése azt mutatja, hogy a Magyarországra behurcolt fertőzések számos, egymástól független behozatalból származnak. A járvány első szakaszában legalább 6 független klád jelenléte igazolható a magyar lakosság körében. Az első járványhullám fertőzési láncai lokálisak maradtak. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy a járványügyi intézkedések hatásosak voltak.
„A jelenlegi, második járványhullám nem a tavaszi időszakban kialakult és hazánkban lappangva terjedő fertőzési láncok folytatásaként jött létre. Ellenkezőleg: a határ megnyitását követően, a nyár közepén újbóli behurcolások történtek az országba”
- magyarázza Papp Balázs, az ELTE biogenemikusa.
A második hullám tehát így foglalható össze:
- a július–augusztus folyamán behurcolt esetekből jelentős terjedési láncolatok alakultak ki,
- a 2. hullám kládjai időben hosszabbak (akár több hónapig is elhúzódik egy-egy vírusváltozat terjedése),
- egy-egy klád jellemzően sokkal több fertőzöttet foglal magában
- amíg az első hullám lokális maradt, addig a másodikban már van olyan klád is, ami országos kiterjedésű.
A tavaszi és az őszi hullám különbségei jól tükrözik, hogy a járványügyi korlátozások fontos szerepet töltenek be a fertőzés terjedésének megakadályozásában, illetve lassításában.
Az őszi vírusváltozatok túlnyomórészt nem egyeznek meg a tavasszal terjedő változatokkal. A hazai őszi járványhullámot olyan változatok dominálják, amelyek a tavasz során más európai országokban alakultak ki a korai olaszországi fertőzések nyomán, tehát a második hazai járványhullám nagy valószínűséggel nem az első feléledése.
A Magyarországon jelenleg terjedő vírusváltozatok alapvetően megegyeznek az Európában terjedő vírusváltozatokkal. A legnagyobb magyar kládot kialakító változat például az Egyesült Királyságban is megtalálható, de Dániában, Svájcban, Szerbiában és Luxemburgban is megfigyelték a hazánkban jelenleg terjedő variánsokat.
Több nemzetközi kutatás is utal arra, hogy a vírus felszíni tüskefehérjéjében a D614G mutációt tartalmazó változat valamelyest fertőzőbb, mint az eredetileg Kínában kialakult vírus. Az egyik legdurvább mutáció (N439K) a vírus tüskefehérjéjét módosítja, aminek következtében az immunrendszer által termelt antitestek kevésbé képesek megkötni és semlegesíteni a kórokozót.
Ez a mutáns jelenleg 12 országban van jelen, szerencsére hazánkban csak egy mintában bukkant fel eddig, és nem terjedt el.
