A vendégeket számos program és fantasztikus gasztronómiai kínálat várja a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban.
Ezen a napon zenével és tánccal, libasülttel és tepertővel, finom borral, időjóslással, kézműves-foglalkozásokkal, hagyományőrző játszóházzal várják a szervezők a kicsiket és a nagyokat egyaránt Márton-napot ünnepelni.
Ízelítő a programból:
Kézműveskedés: mézeskalácssütés, papírmerítés, pecsétnyomás, írás lúdtollal, csuhéjátékok, libás magképek- és lampionok készítése, kézműves-bemutatók
Hagyományőrzés és játék: lampionos-zenés felvonulás, Márton-napi játékok, a "Fuszulyka" hagyományőrző mesejátszó-kör előadása.
Zene: népzenei táncház gyerekeknek, libás dalok tanítása, "Iszom a bort, rúgom a port" Agócs Gergely népzenész műsora, "Seregélytánc" - magyar pásztorzenék és népmesék. Fábián Éva és Juhász Zoltán népzenészek Egyszólam Együttes ) műsora; a Kontáros Együttes táncháza (moldvai-csángó népzene)
Gasztronómia: hagyományos ludas ételek (Anonymus étterem), finom borok, bortörténeti tárlatvezetés koccintással, borkóstolás
Vásár: kézműves portékák, borok
Vendég a FRITTMANN Borház (Soltvadkert) és a Szent Martinus Vallási és Kulturális Egyesület (Szombathely)
Nyitva tartás: november 1-én: 10-18-ig, november 11-én 10-17-ig.
Belépőjegyek: Felnőtt: 700 Ft, 1200 Ft/2 nap,
Diák és nyugdíjas: 500 Ft, 900 Ft/2 nap,
Családi: 2000 Ft/nap (2 felnőtt és 2 gyerek)
Egy kis emlékeztető:
Márton, egy római tribunus i.sz. 316-ban született fia 18 éves korában apja kívánságára a légió katonája lett, s a legenda szerint 18 éves volt, amikor palástját odaadta egy didergő koldusnak.
Nem sokkal később Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget és misszionárius lett, majd 371-ben a Loire menti Torus püspökévé választották. A hagyomány szerint Márton elbújt a nagy megtiszteltetés elől a libák között, de a nagy gágogás elárulta.
A népi kultúrában gazdasági határnapnak számított a nap, mert a tavasztól őszig legeltetett, télen pedig istállóban tartott állatok beterelésének hagyományos időpontja volt november 11-e. Ilyenkor a pásztorok - kezükben vesszővel - végigjárták az állatok gazdáinak házait, köszöntőt mondtak, cserébe pedig ajándékokat kaptak. A gazdasági szerepen túl népi hiedelmek is kötődtek az ünnephez: a disznóól tetejébe ágat szúrtak, hogy megvédjék az állatokat a pusztulástól, tavasszal pedig ugyanezzel az ággal terelték ki a malacokat.
Az ünnep az őszi munkák (szüret, kukoricafosztás) lezárulásával induló és a Katalin-napig tartó kisfarsang idejére esett. Országszerte lakomákat és bálokat rendeztek, ilyenkor kóstolták meg először az újbort és vágták le a libákat, az úgynevezett "mártonludakat". A közhiedelem úgy tartotta, "aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezni fog".
Az aznapi időből is jósoltak: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható." Egy kalendáriumi regula szerint: "Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál." "A bornak szent Márton a bírája" - tartja a mondás, azaz ilyenkor iható az újbor, más jelentése szerint az őszi időjárás dönti el, hogy milyen lesz a bor.
A népszokások egészen a 20. század közepéig éltek, napjainkban pedig a Márton-napi libafogyasztás éli reneszánszát. Ezen a napon bőséges evés, ivással vehetünk magunkhoz több erőt és egészséget egész évre.
Amennyiben a hagyományokat szeretnénk követni, akkor 11. hó 11-én, 11 óra 11 perckor együnk libát!
