A lélek, a lelki egészség olyan törékeny képződmény, hogy ha kibillen egyensúlyából pillanatok alatt képtelennek tűnő tettekre sarkallhat. Bárkit.

Ahogy egyik tanárom, aki a jól ismert országos elmegyógyintézetben dolgozott pszichiáterként, gyakran mondogatta nekünk is: "Gyerekek, akárkinél kialakulhatnak pszichés zavarok. Egészen komolyak is". Ezért kell nem csak a test, hanem a lélek jelzéseire is ráhangolni receptorainkat, s ezért foglalkoznak külön tudományágak, például a pszichológia vagy a mentálhigiéné a lélek egészségével.

A test központú világ, ahol minden egyes betegségre célzott gyógyszert kapunk, ahol minden bajnak meg van a szervi oka, ahol minden tapintható és mikroszkóp alá tehető, mintha újra és újra átlépné az ókori alapköveket: az ember test és lélek. És a lélek ápolásának arányosnak kell lennie a test egészségével.

A mentálhigiéné s vagyis a lelki egészség védelmének középpontjában a szorongás áll, ami különféle mértékben, de mindnyájunk életét befolyásolja. Szorongunk, hogy mi vár a munkahelyünkön, hogy mikorra sikerül a számlákat rendezni, hogy miért hívatnak be már megint az iskolába. A szorongás alattomos, szavakba nehezen önthető, bizonytalanság érzés, ami pont láthatatlansága miatt képes veszélyes munkát végezni bennünk.

Lelki nyugalmunk akkor áll biztos talapzaton, ha ezt az érzést jól tudjuk kontrollálni, hiszen az állandó és tartós szorongás a lelki egészséget nagyon károsan befolyásolja, és hosszú távon bizonyítottan megbetegít.

S hogy mikor lehetünk valamelyest biztosak lelki egészségünk felől?

Időről időre érdemes szembenézni önmagunk kérdéseivel:

Milyen jelenleg az önbizalma? Mennyire magabiztos élete különféle területein?

Milyen mértékben önálló? Kezében tartja-e életének irányítását?

Tud és akar-e kezdeményezni, változtatni életében, kapcsolataiban és munkájában?

Ha Ön nem is tesz egyebet, csak őszintén válaszol ezekre a kérdésekre, máris többet munkálkodott lelki egészségért, mint az átlagember.