De mit is nevezünk erőszaknak? Azt, ha egy filmben a főhős saját védelme érdekében leüt egy másikat, vagy ha éppen egy sorozatgyilkos"pályafutását" kísérjük nyomon? Az ORTT egyik tanulmánya szerint erőszak az, amelyben szerepet kap a szándékosság, a fizikai bántás, és fontos szempont az is, hogy mindez élőlényeket érjen.

Egy alig tízéves gyerek az UNESCO egyik felmérése szerint naponta legalább három órát tölt a képernyő előtt, vagyis valószínűleg több időt töltenek a képernyő bámulásával, mint szüleikkel, testvéreikkel, barátaikkal való kommunikációval. A három óra azonban nem csak ezért döbbenetes eredmény, hanem azért is, mert az Országos Rádió- és Televízió Testület szerint a műsorok hatvan százaléka tartalmaz valamilyen erőszakos cselekményt! Ki lehet számolni, a gyerek a tévé előtt töltött idő alatt hány ilyen jelenetet lát.

Arról megoszlanak a vélemények, hogy mindez hogyan hat a gyerekekre. Néhány szempontot azonban a szüőknek sem árt ismerniük: a hároméves gyerekek még valóságként élik meg a képernyőn látottakat, vagyis nem képesek a fikciót és a valóságot elkülöníteni egymástól. A pszichológusok szerint csak 10-11 éves korukra válnak igazán "tévééretté", ekkor már tudják, mi kitaláció és mi nem az.

Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki agresszívabb lesz az akciófilmektől. Hihetetlen, de a Magyar Filmművészek Szövetségének Gyermek és Ifjúsági Szakosztálya által készített összefoglalóból kiderül, hogy a legveszélyesebb az utánzás szempontjából a híradó, hiszen az a valós élet eseményeit rögzíti, legkevésbé aggasztóak a verekedős rajzfilmek. Nagyobb hatással van a nézőre az erőszak, ha maga is agresszív, ha zaklatott, feszült állapotban van és ha serdülő!

A gond a szülők és a szakemberek mégis a filmeket okolják jobban, nem pedig a hírműsorokat. Ugyanis míg a híradóban a bűnös, agresszív szereplő jó esetben elnyeri jutalmát (ha más nem is történik vele, legalább nyomozni kezdenek utána), a filmek nagy részében az agresszió célravezető, a jófiúk is verekednek, ölnek...

És hogy mit tegyen a szülő? Beszélgessen a gyermekével, próbálja meg elmagyarázni, hogy amit lát a képernyőn, az nem feltétlenül valóság, és hogy az erőszak nem érték. A kutatások azt bizonyították, hogy az érzelmileg elhanyagolt gyerekek hajlamosabbak inkább utánozni a verekedős sztárokat, így az érzelmi támasz alapvető fontosságú, nem csak ebből a szempontból. Az is kiderült, hogy a fiúk inkább hajlamosak példaképül választani gyilkosokat, rosszfiúkat.

Persze mindez nem ér semmit, ha a szülő maga is ezeket a műsorokat nézi. Hiszen ha magunkba nézünk, beláthatjuk, hogy ha a Terminátor nem is izgat minket, arra a hírre azért odakapjuk a fejünket, hogy például kirabolták egy tévécsatorna sztárjait, vagy hogy megverték egy másikét. Ugye?