Orvosilag, tudományosan bizonyított tény, hogy a pszichés, lelki állapot komoly hatással van fizikai állapotunkra, ezen belül is szervezetünk egészséges működésére. Orvosok, pszichológusok százai foglalkoznak az un. pszichoszomatikus betegségekkel, melyek pszichés alapon alakulnak ki, s előbb csupán a tüneteket véli felfedezni magán az illető, majd akár valós szervi baj is kialakulhat.
Arra azonban csak tapasztalati tények, megfigyelések vannak, hogy egy valós betegségből - lett légyen az egy egyszerű megfázásból, vagy egy súlyos műtéttel végződő traumából - való kigyógyulásban mennyit segíthet pszichésen, lelkileg maga a beteg. Ez az, ami valóban egyénileg változó, de azt az orvosok is elismerik, hogy sokat segíthet a gyógyulásban, ki, mennyire érzi magát betegnek. Az érzés szubjektív kategória, s nem csupán a beteg aktuális lelkiállapotától függ - ami egy bizonyos határig természetes módon nem éppen a legjobb, ha valaki beteg - hanem alapvető, és általános lelki beállítottságától.
A pozitív gondolkodású, optimista életszemléletű emberek helyzeti előnyben vannak. Már a "megbetegedés tudata" is általában távol áll tőlük. Bármily furcsa is, - és tudományosan nem bizonyított - de valószínűleg ez a lelki állapot kihatással van immunrendszerükre is, így valóban ellenállóbbak a különböző, gyakori heveny (megfázás, influenza) betegségekkel szemben. Ha mégis eléri őket a kór, különösebb kesergés nélkül (legfeljebb némi bosszankodással kísérve) tudomásul veszik, reálisan értékelik (nem aggódnak feleslegesen az esetleges szövődmények miatt), és pontosan csak annyi, és olyan kezelést alkalmaznak, amennyi valóban szükséges, miközben tudat alatt és tudatosan is ott van bennük a jelzés: "gyorsan túl kell lenni rajta". Ha súlyosabb betegség éri el őket, akkor sem esnek pánikba, nem roppannak össze lelkileg, s "nem engedik el magukat". (Ez a leggyakoribb intelem az orvosok részéről pszichénk befolyásolására.)
A betegségből való kigyógyulásban tehát jelentős szerepe van annak, mennyire érzi magát betegnek valaki.
Ha folyton azt mondogatja magának "jaj, de beteg vagyok", a betegség tünetei felerősödnek, és sokkal nehezebb elviselni, leküzdeni. Ha azonban a gyógyulás legapróbb jeleire is erősen odafigyel, s azokat helyezi tudatában előtérbe, lelkiállapota is javulni fog, s ez pozitívan hat a gyógyulás folyamatára is. Így nem egy lefele húzó spirálba hajtja bele magát, hanem erősebbnek érzi majd magát, lelkileg is fizikailag is.
Lovas Katalin
