Előfordul, hogy mindez csak átmeneti, de feltétlenül szakorvosi (pszichológusi) beavatkozást igényel, ha úgy látjuk: ezek a pótcselekvések állandósultak, és egyéb zavarok is (pl. fejfájás, alvás-és evészavarok stb.) társulnak hozzá.

De mit is takarnak ezek a pótcselekvések?

A pótcselekvések olyan ténykedések, cselekedetek, amelyek inadekvátak, és ismétlődő jellegűek. Ezek a viselkedési formák a gyerek tudattalan szorongásait, konfliktusait fejezik ki, így nem szabad elsiklanunk felettük.

Jó ,ha tudjuk, hogy a gyerek többnyire tudatában van annak, hogy mit is csinál, de képtelen abbahagyni.

Nézzük most a leggyakrabban előforduló gyermekkori pótcselekvéseket:

Ujjszopás

Már az anyaméhben is megfigyelhető, hogy a magzat szopja az ujját, és ez teljesen természetes egészen 2-3 éves korig, hiszen az ujjszopásnak megnyugtató, örömszerző funkciója van. Az anyát és a mellből való szopás élményét idézi fel.

A későbbiekben (főleg 5 éves kortól) azonban oda kell figyelni, ha sokáig fennmarad ez a szokása, hiszen arra utalhat, hogy a gyermek nem kap elég melegséget,odafigyelést, vagy épp nincs sikerélménye.

Körömrágás

Ha a kisgyerek rágja a körmét, akkor nagy valószínűséggel valamitől fél, vagy feszültségét igyekszik levezetni. Kisebb korban a kíváncsiság vagy unalom is állhat a körömrágás hátterében, ám sokszor az agresszív késztetések egyfajta megnyilvánulásáról van szó. Elsősorban a nagyon szigorú, kemény szülőkkel szemben elfojtott indulatok, düh kifejeződése ez a szokás. Ilyenkor a gyerek mintegy túlnevelt, meg van fékezve, és a vele szemben támasztott szülői elvárások magasak.

Ha úgy látjuk, nem csak átmeneti rossz szokásról van szó, akkor érdemes szakemberhez fordulni, mert az általunk alkalmazott jutalmazó-büntető módszerek csak ráirányítják a figyelmet e szokásra, és újabb szorongásokat generálhatnak a gyerekben.

Tic

A francia eredetű szó ideges fejrángását jelenti. Ám e tünetegyüttes közé sorolható a vállrángatás, pislogás vagy az ajakrágás(tépés) is. Az a gyermek, akinél a tik kialakul, imígyen fejezi ki a környezetével szembeni ellenállását és tiltakozását. Erre akkor kerül sor, ha valaki sokszor fegyelmezi, dirigálja őt, és állandó alkalmazkodást követel meg. Természetesen ilyenkor a gyerek gyógyításának egyik része, hogy igyekezzünk kideríteni, kinek is szól ez a rossz szokás...

Maszturbálás

Kényes pontja ez a gyereknevelésnek, hiszen a szülők többsége nem tudja, miként kezelje azt, ha gyermeke maszturbál. Van, aki úgy tesz, mintha nem venne róla tudomást, míg mások tűzzel-vassal meg akarják akadályozni e szokást.

A maszturbálás háttérben többnyire az áll, hogy a gyermek nem tud megfelelően kapcsolatokat kialakítani, a közös játékokban részt venni, a közösség tagjává válni.

Fontos tudni, hogy komolyabb aggodalomra csak akkor van szükség, ha a gyermek gyakran és mások előtt is végez önkielégítést, és e tevékenysége kiszorítja összes többi játékát.