Marianne J. Legato tanulmányozta azt a viselkedésformát, mely elválasztja egymástól a két nemet. Meggyőződése, hogy a nemek közti harc ősidők óta mélyen begyökerezett az emberi agyba. A témáról könyvet is írt, amelynek ezt a címet adta: Miért felejtenek a férfiak, és miért nem felejtenek a nők? Rámutat arra, milyen óriási a hormonális különbség a férfiak és a nők között (ami befolyásolja, hogyan kezelik az ellentéteket, hogyan bánnak az érvekkel).

A nők és a férfiak agyi aktivációja valószínűleg különbözik egymástól. De hogyan befolyásolják ezek az eltérések a családi veszekedés lefolyását?

Marianne J. Legato szerint az emberi test ugyanúgy reagál a szóbeli támadásra, mint a fizikaira. Veszekedéskor a belső elválasztású mirigyek kortizol hormont választanak ki, amelynek hatására gyorsabb lesz a pulzus, felugrik a vérnyomás, emelkedik a stressz-szint. A női hormonnak, az ösztrogénnek megvan az a rossz hatása, hogy 24 órára is elnyújtja a kortizol kiválasztását, aminek következtében a nő hosszú ideig feszült, szomorú és nyugtalan marad.

A férfiak szervezete egészen más. A kortizol kiválasztásának ideje rövid, éppen annyi ideig tart, ameddig végigviszik a veszekedést. Utána a stresszhormon visszaugrik a normális szintre. Ennek köszönhetően a férfiak a szóváltás után tele vannak energiával, optimizmussal, és kitűnően érzik magukat. A női agy viszont még sokáig a kortizol hatása alatt áll. Az előző esti veszekedés miatt a nő még a reggelinél is ingerült és ellenséges. Újra beszélni kíván a civakodásról, miközben a férfi már régen lezárta a témát, és inkább újságot olvasna. Egyszerűen nem érti, miért kell ismét előhozni az esetet.

Ezek a megállapítások természetesen általánosítanak. Nem minden női agy és nem minden férfiagy működik pontosan így. Az viszont igaz, hogy az átlagos férfi nehéz perceket él át, amikor hiába próbálja megérteni a női kifejezések finom árnyalatait és az alig észrevehető arcjátékot.