Arról faggatunk a szépségiparban dolgozó egy-egy pedikűröst és kozmetikust, hogyan élik meg ezt az időszakot. Beszélnek arról, miért döntöttek úgy, hogy ezt a szakmát választják, vagy hogy tartanak-e attól, hogy elvesztik a vendégeiket, hiszen a youtube videókból megtanulhattuk a rejtett fogásokat. Elmondják, mikor és hogyan tervezik a munkába állást, és megtudjuk azt is, mi a véleményük rólunk, vendégekről. Cikkünk első részében Erika, a mosolygós pedikűrös osztja meg velünk gondolatait.
Tizenöt éve választottam ezt a szakmát. Hogy szeretem-e? Nem lehet máshogy olyan munkát végezni, ahol emberekkel foglalkozol, csak szeretettel, és ez a szeretet összetett dolog, mert nem csak a szakmámra irányul, hanem elsősorban a vendégekre.
Vallom, hogy a láb, amit nagy bizalommal rám bíztak, a vendég lelke. Ezért sosem egy lábat kezelek, hanem egy Embert. Szeretnem kell azt, aki velem szemben ül. Persze ezt érzik is a vendégeim és rövid idő alatt megnyílnak. Nagyon jó dolog megismerni életeket, sorsokat. Hallani a vendégek történeteit. Fantasztikus találkozásokban van részem. Minden vendégem egy kicsit családtag is lett. Együtt örülünk, együtt sírunk. Meghívnak esküvőkre, születésnapokra. Szerencsés embernek mondhatom magam, hogy megismerhettem őket. Bátran mondhatom, hogy a helyemen vagyok, ez a hivatásom!
A mostani időszak a világon mindenkinek roppant nehéz. Amikor bezártam, még fogalmam sem volt, mikor látom újra a vendégeimet, hogy viszont látom-e őket egyáltalán? Utolsó munkanap, mielőtt bezártam, rengeteget tépelődtem. Aztán este lekapcsoltam a villanyórát, ráfordítottam a kulcsot a zárban és csak sírtam. Minden, amit addig biztosnak hittem, semmivé lett. Mi lesz ezután? Ezt a kérdést azt hiszem, mindenki a világon feltette magának. Hogyan és miből fogom a fizetnivalókat állni? Egy vállalkozásnak elég sok kiadása van, kezdve a helyiség bérleti díjával, a járulékok, a rezsi ... Ezeket mind továbbra is fizetni kell. Teljes káosz volt a fejemben és rettenetes pánik a lelkemben. Közel egy hétig éjjel-nappal aludtam, ha nem aludtam, bőgtem, mert minden hír, amit elolvastam, még inkább elbizonytalanított. Azonban van egy csodálatos fiam, aki sokkal bölcsebb, átgondoltabb, mint én, és a megfelelő pillanatban a megfelelő mondatokkal helyrebillentett. Az életet ugyanonnan folytattam, ahol abbahagytam.
Van egy jógacsoport, ahova járok. Az oktatónk egy fantasztikus hölgy. Minden hétfőn kör-emailt ír, így mindannyian tudunk egymásról. Itt leírtam, hogy milyen nyomorultul voltam. Rengeteg támogató levelet kaptam, hogy ne adjam fel! Aztán egyre több vendégem kezdett felhívni, hogy mi van velem, hogy viselem ezt az egészet? Olyan megható volt! Fontos vagyok, szeretnek, aggódnak értem! Sokaknak felajánlottam én is, hogy bevásárolok vagy bármiben, amiben tudok segítek. Néhányan éltek is ezzel a felajánlással, ami nekem tett jót igazából. Nem érezem magam feleslegesnek. A heti telefonhívások rendszeresek lettek, “vigyázunk” egymásra!
A világ nem lesz ugyanaz, mint a vírus előtt - mondják. Biztosan így van, de hogy milyen irányban változunk, az csak rajtunk múlik. Nagyon lassan fogok visszatérni a munkába. Már most is van megkeresés, de rengeteg kérdés merül fel ezzel kapcsolatban. Ezt a szektort nem tiltották el a munkától, látok sok kollégát dolgozni. Szépen, lassan indítok újra.
Az internetes “oktatóvideóktól” nem félek. Én sem lettem profi cukrász, pedig lépésről-lépésre ugyanúgy csináltam mindent, aztán a végeredmény ... hát, na! Jó móka volt, ennyi! Az én profilom inkább a gyógyászati pedikűr, amit még profi szerszámmal sem tud megcsinálni önmagának az ember. Ezeknél a filmeknél azt felejtjük el, hogy akik készítik, éveken keresztül csak ezt gyakorolják. Hiszen ők ebből élnek. Nézettség után kapják a pénzt. A világ ebben az irányban is változik, de ez egy folyamat és régóta elkezdődött már. Így van rendjén. Azt azonban ne felejtsük el, hogy az ember társas lény. Sokaknak, és nem csak az időseknek, a fodrász, a kozmetikus, a pedikűrös, a körmös vagy a masszőr az egyetlen olyan kapcsolata, ahol, csak és kizárólag vele foglalkoznak. Mert ez az ő ideje. A személyes érintkezést sosem fogja tudni felváltani semmi, a félelem pedig nem szab gátat.
A vendégekről nagyon sok szép élményem van. Ajánlottak fel nagyobb összeget, hogy tudjam fizetni a költségeimet, ameddig ez a helyzet tart, kaptam már orvosi segítséget is, és rengeteg-rengeteg szeretetet. Sajnos akad azonban olyan is, aki a szolgáltató főnevet rosszul értelmezi és úgy gondolja, hogy aki szolgáltat, az szolga, ezért hétvégén vagy éjszaka kér(ne) időpontot. Nehéz kezelni ezeket a helyzeteket. Kis szerencsével van humora a vendégnek és a cinikus-szarkasztikus, de nem sértő (ma már csak így tudom kezelni) válaszokból megérti, pihenésre nekem, nekünk is szükségünk van.
Ha a tavaszi megújulásra gondolok, nekem elsősorban a belső fejlődés és megtisztulás jut először eszembe. Mert az elmúlt tizenöt évemben rengeteg fejlődésen mentem keresztül. Az embereknek van múltja, amiből tanulhat. De változnunk kell, mert a világ is változik. A mostani helyzet is erre tanít.
