A munkamánia fogalma nem új, már a 19. században ismerték. Okai között szerepelnek a gyermekkori sérülések. Ha a szülők elérhetetlen célokat tűznek ki a gyermek elé, aki, ha megfeszül, akkor sem kap dicséretet a fáradozásaiért, hajlamos lesz magasra tenni a mércét, és állandó teljesítménykényszerben élni. A kamaszkori frusztrációk is a munkába hajszolják a sértetteket. Ezen túl a mai világunk is felelős, hiszen a teljesítmény, a siker került a fókuszba, és ehhez szükség van az áldozatokra, a teljesítésre. De az okok között szerepel az egyéni ambíció is, az anyagi függetlenség, az egzisztenciális biztonság megteremtése.

Tény és való, hogy a legtöbben saját maguk kemény szorgalmának köszönhetik, amit elérték, hiszen alaposan odatették magukat, rengeteget dolgoztak érte. De van egy HATÁR! Mikor csak a munka van, és háttérbe szorulnak az emberi kapcsolatok, a szabadidős tevékenységek, a szórakozás, a pihenés, mikor az alvásra is csak 3-4 óra marad, akkor baj van: átvette a munka az irányítást. A fertőzés legfőbb mutatója az, ha nem tudsz mit kezdeni magaddal, ha nem dolgozol, és csak akkor érzed jól magad, ha a tevékenységedet végzed.

Ha magunk vagyunk, akkor kicsit könnyebb a helyzet, hiszen nem függ tőlünk senki sem, s mi se mástól. Erről szól a szingli életforma. A munka a középpontban, és ezen túl minden az egyedül álló nő vagy férfi igénye szerint rendeződik. De mi van akkor, ha a feleség vagy a férj, s vele együtt a gyerekek várnak haza, akik már a családi fotókat nézegetik, ha anyát vagy apát látni szeretnék, vagy ha az egyedüli érintkezés a jó éjt puszi csattanása az álmok és a valóság határán az éj leple alatt.

Ha munkamániás a társunk csak egyetlen egy dolgot tehetünk, jobb alternatívát mutatunk neki. Olyan élményekben részesítjük, mely feltölti, kiszakítja a munkájából, és eközben megérti, hogy sokkal jobb és fontosabb dolgok is vannak az életben, mint a meló. Rá kell döbbennie, hogy szüksége van a munkán túli világra is!

Ha ezt nem éri fel ésszel, magától nem érti meg, akkor menthetetlen. Hamar kiég, vagy olyan betegség áldozata lesz, mely rádöbbenti arra, hogy meg kell állni, az életet élvezni is kell, mert nyomtalanul elmegy mellettünk. A munka, pihenés és szórakozás hármas egységre kell koncentrálni, persze nem kell feltétlenül ragaszkodni a "ricsés" nyolc órás időtartamhoz.

A párunkat rá kell döbbenteni, ha nem megy neki magától, hogy a munka csak eszköz, mellette a mának is kell élni!