Nassolás. Ha ezt a szót halljuk, sokan arra gondolunk, hogy ebéd után elfogyasztunk egy finom desszertet, süteményt. De igazából a nassolás nem ezt jelenti, hanem egy előre el nem tervezett étkezést, amikor igazából némi lelkiismeretfurdalás kíséretében fogyasztunk el nyalánkságot, ha úgy tetszik, felesleges kalóriákat. A szó a német „naschen” igéből lett honosítva, ami annyit jelent: torkoskodik, csipeget. Így lett belőle nassolás.
A nassolás többnyire pótcselekvés, amit akkor teszünk, ha unatkozunk egy kicsit, vagy éppen olvasás, tévézés közben nyúlunk önkéntelenül is valami finom falat után. Ilyenkor visszük be azokat a kalóriákat a szervezetünkbe, amelyekre voltaképpen nincs szükségünk, és ha a napi táplálkozásra gondolunk, ezeket a nasikat vagyunk hajlamosak gyorsan el is felejteni, és említést se tenni róluk.
A gyerekek nassolása azonban kicsit más eset. Mivel az ő gyomruknak alapvetően kisebb a térfogata, így gyakrabban kell kevesebbet enniük, és ez nem kell, hogy minden helyzetben előre megtervezett, átgondolt fogás legyen. Kutatások igazolják, hogy az elmúlt 20 évben alaposan megnőtt a gyermekkori elhízás előfordulása, amely minden bizonnyal a nem megfelelő nass kiválasztásának is köszönhető. Chips, kóla, cukorka, csoki – mindez csábítja a gyerekeket az iskolai büfékben. De ha a szülők kicsi kortól kezdve másképp szoktatják a csemetéjüket, akkor az uzsonnához csomagolva sem ez lesz a kívánatos rágcsálnivaló, hanem valami olyan, ami ballasztanyag tartalma miatt telít, segíti az anyagcserét és még a növekedéshez is hozzájárul.
Tökéletes választás erre a célra, a köles amelyet bár a kőkorszak óta termeszt az emberiség, valahogy mégis újra és újra fel kell fedeznünk. Sokan nemes egyszerűséggel csak “csodagabonának” nevezik, és amelyet állítólag hetente egyszer mindenképpen kellene fogyasztanunk. A köles eredetileg valószínűleg Indiából származik, de hazánkban is említették már írásos emlékekben a XII. század végefelé. Magyarországon főként az Alföldön találunk kölesmezőket, amelyeket onnan lehet felismerni, hogy ez egy csaknem egy méter magasra megnövő, zöld fűhöz hasonlító gabonanövény. Az elmúlt időszakban megnőtt az érdeklődés iránta, így egyre több helyen termesztik, bio minőségben is. Elég strapabíró növény, jól tűri a szárazságot és a hideget is.
A köles nagyon könnyen emészthető, magas tápértékű gabona. Jó hír a gluténmentes diétát folytatóknak, avagy a lisztérzékenyeknek, hogy ők is fogyaszthatják, mivel nem tartalmaz glutént, csakúgy, ahogyan a rizs, kukorica és a hajdina sem. Érdemes sokat fogyasztanunk belőle, hiszen tele van ásványi anyagokkal, erősíti az immunrendszert, megszépíti a hajat, erősíti a körmöket és a fogakat, idegrendszeri problémák esetére is remek. Lassítja az öregedést, segít a betegek gyógyulásában, egyaránt ajánlják kisgyermekeknek és várandós nőknek is. Lúgosító diétához is tökéletes. Hát nem egy csodaszer?
