Minden nő hisz valamiben, amiről úgy gondolja, hogy azzal el tudja csábítani a férfit.
Van, aki azt gondolja, hogy szép kebleivel gyakorol vonzerőt - ám sok férfi van, aki inkább a "piciny, de játékos" mellekért őrül meg.
Van, aki "halálra" tornázza magát, hogy minél kisebb, de annál formásabb popóra tegyen szert - de nagyon sok férfi van, aki éppen azt szereti, ha "van mit megmarkolni".
A nők nagy része azt hiszi, hogy a pasik sexmániások, ezért sokszor inkább színleli az orgazmust - de erre a férfi hamar rájön, s a valóság az, hogy a mennybe repítő szexélményhez több kell, mint egy aktus, bármilyen heves is az.
Van azonban valami, amivel a férfiak 99 %-át meg lehet fogni. Ez pedig a "hasa". Azaz, hogy mit adunk neki enni.
Amikor egy kapcsolat eljut oda, hogy a férfit "házi koszttal" kínáljuk meg, s az ízlik neki, nagyot lépünk előre a kapcsolat tartóssága érdekében.
Amelyik férfi azt mondja, hogy neki mindegy, mit eszik, az valójában nem mond igazat. Vagy a szerelem hevében még nem került előtérbe az étkezés fontossága, vagy - egy tartósabb kapcsolatban - éppen lusta megfogalmazni, mire is vágyik.
A lényeg egyébként nem is az, hogy mit akar enni (pörköltet, vagy pizzát), hanem, hogy az finom és ízletes legyen.
A férfiak ízérzékelése, ízek iránti fogékonysága ugyanis genetikailag kódoltan sokkal kifinomultabb, mint a nőké. Nem véletlen, hogy a hivatásos szakácsok, cukrászok, borászok között még ma is sokkal több a férfi.
Ez természetesen mit sem von le a nők értékéből, akik viszont genetikailag kódoltan háziasszonynak (s persze feleségnek, és anyának) születnek.
Ha imádott, kiválasztott párunk először a kedves mama konyháját szemrevételezi és kóstolja meg főztjét, és elismeréssel illeti azt, akkor már félig nyert ügyünk van. (A "nézd meg az anyját, vedd el a lányát" szólás-mondás pontosan a férfiaknak a háztartásvezetés, s benne a főzés iránti fogékonyságát, értékítéletét tükrözi)
Sajnos azért csak félig, mert utóbb nekünk magunknak is bizonyítanunk kell tudományunkat. Egy kapcsolat elején, vagy már fiatal házasként még elmegy, hogy rendszeresen házon kívül étkezünk, vagy otthon csak hideget, rendelt pizzát, vagy hazavitt kínait eszünk, de hamar elérkezik az az idő - legkésőbb az első gyerek megérkezésekor - amikor már nekünk nőknek kell a tűzhely mellé állni.
Ha ma még úgy is érzi, hogy utál főzni - s persze nem is tud - jobb, ha máris elkezd barátkozni a gondolattal, és nekiáll fejleszteni főzéstudományát!
S persze, ha meg akarja fogni, de legfőképpen megtartani élete párját, igyekezni kell kipuhatolni valódi ízlését. Milyen jellegű ételeket, milyen alapanyagokból készülő fogásokat kedvel leginkább.
Higgyék el nem ördöngösség! S ha nem tud, vagy akar a mamától tanulni, akkor se essen kétségbe! Rengeteg főzőiskola van, de bátran nekiállhat kísérletezni egyszerű, gyors, ám finom receptekkel, melyekből itt az Életforma.hu-n is bőségesen válogathat.
